A nyár beálltával igyekszem majd egyre többet jelentkezni, írásokkal, kritikákkal és kihívásokkal is, s ígéretemhez híven itt is az első novella, amely egy - nyárhoz illő - romantikus iromány, amit az egyik barátnőm által bemutatott bűnözőpár ihletett, név szerint Bonnie és Clyde, akikről az alábbi összefoglalóban olvashattok egy kicsit.
Bonnie Elizabeth Parker és Clyde Chestnut Barrow egy amerikai bűnöző páros az 1930-as években az Egyesült Államokban, akik az USA egész területét beutazták és egy időben rettegésben tartották szinte az egész Államokat. Több bankot is kiraboltak, valamint több gyilkosság is fűződik a nevükhöz, ezekre legtöbbször rendőri rajtaütések folyamán került sor, ha a szerelmes-bűnbanda tagjait sarokba szorították, vagy tűzpárbajba keveredtek.
Információk:
- Karakterek: Elizabeth "Bonnie" Parker és Chestnut "Clyde" Barrow
- Téma: romantikus, sötét
- Szavak száma: ~ 900 szó
Kellemes nyarat kívánok, Tiszián
***
Bonnie to my Clyde
"He saw the darkness in her beauty,
She saw the beauty in his darkness."
A motelnek
fertőtlenítőszer, por és doh szaga volt. Csakúgy, mint bármely másik
ismeretlen, olcsó, lecsúszott helynek, ahol senki sem kérdezte honnan jöttek,
csak elvették a pénzt, s cserébe csendben maradtak. Éppen amire nekik szükségük
volt: egy csendes rejtekhely, ahol a nevük ismeretlen volt, az arcuk pedig nem
több, mint két árny a falon.
A lány megállíthatatlanul
kuncogott, ahogy felugrott az lelakott matracra. A viseltes ágy jajveszékelve
nyögött fel még a lány pehelysúlya alatt is, de ez sem tartotta vissza. Vadul
nevetett, az érzelmektől hátracsapott fejjel. A vidámsága ragályos volt, de a
torkában ragadt, mikor elkapta társasága figyelő tekintetét: ahogy a sötét és
éhes szemek nyomon követik vonásait. A lány csöppnyi félelem és mosolyra húzódó
ajkak vegyes keverékével nézett vissza a mély, hasadéknak tetsző szemekbe.
Chestnut Barrow – vagy,
ahogy a világ ismerte, Clyde, a rettegett bűnöző – nem tudta levenni a szemét
róla, még akkor sem, amikor kinyitotta a jobb kezében tartott kézipoggyászt. Elizabeth
Parker felült az ágyon, hogy jobban lásson, és elragadtatva sóhajtott fel,
amikor a táska a szeme elé tárult a maga vértől mocskos pénzzel teli valójával.
A mai fogásuk. A lány imádattal nézett fel nagy őzikeszemeivel, amíg a férfi
beszippantotta a pénz illatát, majd feldobta a bankjegyeket a levegőbe, mintha
nem jelentenének neki mást, csak néhány egyszerű papírlapot. Gondosan
kidíszítette vele az ágyat, mint ahogy mások szokták a rózsaszirmokkal.
- Feküdj le.
Nem kérdés, vagy kérés
volt, a férfi határozottan követelte, hogy feküdjön oda az alkotása közepére, Elizabeth
pedig örömmel teljesítette, amit kért. Hogyan is tudott volna bárki is
ellenállni, amikor a férfi úgy nézett rá, ahogy egy esztéta nézett a milliárdos
mesterműre? Úgy, mint aki bele akarta vésni ezt a képet a memóriájába, hogy
soha el ne felejtse: egy bukott angyal látványát egy vértől ázott pénzzel teli
medencében. Mit mondtak volna szegény szülei, ha tudták volna, hogy a naiv,
ártatlan lányuk örökre elveszett? Az a tolvaj, bűnöző beleszeretett, megölte
egykori gyermeküket, majd még jobban beleszeretett? Darabokra tépte, és
újjáépítette még egyszer, hogy valaki olyat csináljon belőle, akit az emberek
csak úgy ismertek, Bonnie.
Újságok írtak róluk,
Gyilkos Párnak nevezve őket, emberek pletykáltak mocskos dolgokat, akik semmit
sem tudtak, de egy valamiben igazuk volt: Clyde, a lángész, azok mögött a
grandiózus tervek mögött, durván elkényeztette. A férfi volt a végrehajtó,
fegyverrel és tudással felfegyverkezve, hogy bármit megszerezzen a lánynak, míg
ő a nő volt: az édes őrület legjobb fajtája. A férfi egyes-egyedüli bűntársa.
- Mit akarsz, cica? Egy
gyémántgyűrűt? Vakációt Rómába? Csak szólj, és én megadom neked.
Bonnie reszketni kezdett
az érdes hangtól, ahogy a férfi fölé mászott, bekerítve a lány törékeny alakját
a karjai közé, lehelete forró pontokat hagyott a lány finom hattyúnyakán. Clyde
valószínűleg hallotta, ahogy a lány levegőért kapkod, miközben még csak meg sem
érintette igazán, és önelégülten mosolygott a reakció láttán. Még mindig.
Azután, hogy eljátssza vele ezt a játékot újra meg újra, a lány válasza ugyanaz
maradt:
- Téged. Csak téged.
Bonnie ujjai összekuszálták
a férfi sötét fürtjeit, és egyre közelebb húzta a nyakánál, mígnem a
lélegzeteik egymás arcát legyezték, s a kitágult pupilláik egymásba olvadtak.
Az együttlét éhező volt és kétségbeesett, csupa fog és bőr, de egyikőjük sem
szólt érte. Mindketten szerették, ahogy éltek: rohanva, az adrenalin kedvéért,
de igaz valójukban.
Halálosan
megbízol bennem? Kérdezte egyszer a lánytól Clyde,
szájában cigarettával, puszta kíváncsiságból, ahogy egy másik város, másik
moteljének ablakában bámult kifelé. Bonnie felült a közös franciaágyukban,
szorosabbra húzta maguk körül a takarót, és hezitáció nélkül válaszolt: igen.
Clyde élete mindig is
veszélyes játék volt, minden munkája leginkább orosz ruletthez hasonlított, de
sokkal izgalmasabbak voltak, mióta a lány az övé volt. Az első pillanattól
kezdve, amikor rápillantott a lányra, tudta, hogy Bonnie különbözik a többi
gazdag, fiatal fruskától. Ő más volt. A férfi nem is merte remélni, hogy talál
egy másik olyan sötét lelket, amelyben felismeri a saját bűnös benső énjét. S
mégis, Bonnie angyalarca mögött ugyanolyan rossz volt, mint ő, s a lány
könyörtelenül ellopta a szívét. Mit tehetett volna? Ellopta ő is Bonnie szívét
cserébe, csakhogy bűnös vágyaitól fesse feketére azt.
Az emberek annyi
mindentől tudnak függővé válni, alkohol, dohányzás, drogok, Bonnie… Clyde ujjai
cigarettát és öngyújtót fogtak, amikor nem tudta levenni a karjait a lány
testéről. Az ujjai egyfolytában Bonnie kecses alakját simogatták, mert soha nem
tudott eleget kapni a lány ízéből. A férfinek a lány olyan addiktív volt, mint
a legrosszabb pszichoaktív drogok. Bonnie egy felrobbanni készülő bomba volt,
egy kirobbanás szélén álló háború, egy eldördülésre váró pisztoly. S míg így
is, a férfi világossá tette, hogy hajlandó meghalni érte minden egyes éjszaka.
- Szeretlek – húzta meg a
ravaszt a lány, mire a férfi elmosolyodott. A szavak, mint a töltények,
keményen a húsába vájtak, miközben a csend fülsiketítő visszhangja bekerítette
a lányt. Clyde nem mondott semmit, de vászonként használva a lány törékeny
testét, rárajzolta beismerését. Igényt tartott a lányra, megjelölte a
territóriumát, mint egy ragadozó, és Bonnie mindennél jobban élvezte, hogy ő lehet
a prédája.
Az est végeztével a motel
pénztől, füsttől és mámortól illatozott. Csakúgy, mint bármely másik
megállóhelyük a térképen.