Az írás művészete

Sziasztok! :)

A minap olvasgattam különböző írástechnikákról szóló külföldi oldalakat, és annyira megtetszett ez a téma, hogy úgy gondoltam megosztom Veletek a saját tapasztalataimat ezt illetően.

Szép napot, Tiszián

***

Az írás művészete

A legtöbb író, bloggerina, akit ismerek túlterhelt, és keményen megküzd azért, hogy bármit is le tudjon tenni az asztalra az írás terén. Elég kutatómunkát végeztem? Írjak előbb egy vázlatot, vagy írjam ki magamból az egészet egyszerre? Blogoljak, vagy azonnal keressek egy kiadót a jövendőbeli könyvemhez? Mit gondolnak vajon mások az írásaimról? Lesz egyáltalán, akit érdekel?

Végeláthatatlan a kérdések sora, de vajon létezik bármelyikre is jó válasz?

Nemrégen olvastam egy technikáról, ami segíthet kezelni a ránk váró feladatokat, és felszabadíthat a folyamatos tervezéstől és szervezéstől, hogy találjunk egy kis szabadidőt az írásra. Ahelyett, hogy vadászunk arra a kevéske időre, ami naponta megadathat írásra, megtanulhatunk „csoportosítva” írni.

Ezt a „halomban dolgozás” technikát személy szerint én már régóta használom, csak nem tudtam, hogy ez a speciális neve. Az iskolában ugyanis megtervezhettem egy napomat pontosan, de a tanárok különböző mennyiségű és nehézségű házi feladatokat adtak, az osztálytársaim különféle délutáni programokat szerveztek, és néha kellett egy kis szabadidő is, így fel kellett állítanom a fontossági sorrendemet.

A lényeg tehát egyszerű: fel kell ismerni a legfontosabb feladatokat, megfelelően elosztani őket az időpontjukig, majd rászánni annyi időt, amennyit hasznosnak érzünk.

A lényeg: a lényeg!

Íróként fontos tudni, mit akarsz a legjobban. Ha az első könyveden dolgozol, a legfontosabb, hogy befejezd a legelső vázlatát. Ha egy blogot építesz fel, és szeretnél visszajáró olvasókat, a rendszeres ütemezésnek kell elsőbbséget élveznie.

Azért kell tudnunk, mit szeretnénk a legjobban, mert amíg nem tudjuk, mindent egyaránt fontosnak tartunk, és mindennek figyelmet akarunk szentelni, ám nem kell.

Hasznos kiválasztani egy, vagy két dolgot, amit szeretnénk elérni például ebben a hónapban az írással, majd rá kell szánnunk pár percet, hogy megértsük, miért kiemelten fontos ez számunkra. Ez a lépés főként azért fontos, mert ez fogja adni a motivációt, amit mindig észben kell tartanunk majd, főként akkor, amikor az agyunk épp más feladatokat akar majd előtérbe helyezni.

Megvalósítható

Blogot akarunk létrehozni? Állítsunk fel egy heti, vagy havi posztmennyiséget amit megpróbálunk betartani! Könyvet tervezünk? Tűzzük ki célként először az 50 oldalt!

Később lehet, hogy arra gondolunk: „De ezt mind meg akarom csinálni most, amíg van hozzá időm és kedvem! Ahogy más blogokat olvasok, eszembe jut, hogy nekem is írnom kéne, be kéne fejeznem a könyvemet, új bejegyzéseket kellene megálmodnom.”

A legerőteljesebb, ugyanakkor legjószívűbb tanítónénis hangomon állíthatom, hogy nem, nem kell minden dolgot ma megcsinálnunk. Sőt, megpróbálni egy nap alatt megcsinálni mindent, és egybesűríteni az összes feladatunkat csupán tönkreteszi a kedvünket, és megöli a motivációnkat. Idővel az összes feladatot képesek lehetünk befejezni, de hacsak nem teljesállású írók vagyunk, - legalább egy asszisztenssel -, akkor nehezen lehetünk képesek mindent elvégezni mindössze egy nap alatt.

Tehát ne próbáljuk meg elérni az összes írói célunkat most azonnal. Válasszuk ki a legfontosabbat, lehetőleg olyat, amit meg is tudunk valósítani!

A csoportosítás varázsa

Diákként sajnos én magam is megtapasztalom a saját bőrömön a figyelmem és összpontosításom hiányát. Miközben mondjuk házi feladatot írok, megnézem a közösségi médiákat, kinyitok egy másik füzetet, „szünetet tartok” címszóval eszek, eszembe jut egy ötlet, azt leírom, majd visszatérek az eredeti tevékenységemhez… Aztán persze csodálkozom, hogy nincs elég lendületem a tanulás további részéhez.

Amikor viszont csoportosító technikával dolgozom, egyszerre egy dologra fókuszálok, felállítok egy megadott időt a munka elvégzésére, meghatározott mennyiségű szünetet adok magamnak, majd vagy visszatérek a tevékenységemhez, vagy egy másikkal folytatom.

A könnyebb megértésért, tegyük fel, hogy blog posztot kell írnunk, ÉS e-mailekre kell válaszolnunk. Beállítjuk a telefonunk időzítőjét egy órára, ami alatt csakis a blogra készülő cikken dolgozhatunk. Ha esetleg befejezzük a kitűzött posztot az idő vége előtt, nekikezdhetünk egy másik blogposztnak, míg le nem jár az idő. Ezek után adunk magunknak pár perc jól megérdemelt szünetet, újra elindítjuk az időzítést, ezúttal mondjuk 20 percet állítunk be, és megválaszoljuk az összes, erre váró levelet.

Ezek alatt az időtartamok alatt nem figyelünk a közösségi média hívó szavára, vagy bármire, ami azzal fenyeget, hogy megzavarja a figyelmünket. Csakis az írásra koncentráljunk.

Steve Jobs hasonló módszerrel dolgozott életében, és így írta le gondolatait a témáról.

„Az emberek azt hiszik, koncentrálni azt jelenti, hogy igent mondunk arra a dologra, amire figyelnünk kell. De nem csak ezt jelenti. Koncentrálni annyit tesz, hogy nemet mondjunk a többi jó lehetőségünkre, amit csinálhatnánk ahelyett, amit éppen csinálunk.”

Csak egyszerűen

Hagyjuk abba azt, hogy túlgondoljuk és megnehezítjük saját magunk számára a feladatokat!

Idővel mindannyian rájöhetünk majd, hogy a csoportosítás felszabadítja az agyunkat, attól, hogy tíz különböző dologgal foglalkozzunk egyszerre (a multitasking ráadásul elveszi a kedvünket és az időnket is).

Az írásra természetesen máshogy is szakíthatunk időt, de én ezt a módszert használom a leggyakrabban mostanában.

Remélem, hogy a tanácsaimmal sikerült segítenem, és nem untattam senkit. :) A megfigyeléseket, véleményeket és tapasztalatokat kíváncsian várom. :)