*igyekszik besétálni a blogjára
észrevétlenül, miután közel egy évet kihagyott*
Egy kis off-téma: nem is tudom, hol kezdjem, annyi
minden történt velem azóta, amióta nem találkoztunk. És bár valóban nem
találkoztunk, nem felejtettem ám el ezt az egész világot.
Hazudnék,
ha azt mondanám, minden percben gondoltam arra, hogy folytatnom újra kéne kezdenem a blogolást, vagy
legalábbis meg kellene próbálnom, de talán mégis így volt. Nem tudok elszakadni
ettől a világtól, - mert, valljuk be, ez a közösség külön, elszigetelt világot
hozott létre az internet ezen csücskében – bárhogy is próbálok. Valami mindig visszahúz ide, és hiába,
hogy kihagyok pár hetet, hónapot, végül mindig „hazajövök”.
Az
a helyzet, hogy amit művelek azzal, hogy néha felnézek a Blogger platformjára,
néha észrevétlenül elolvasok egy-két novellát, majd nyomot sem hagyva odébb
állok, rendkívül gyáva cselekedet.
Ezeket
végiggondolva pedig felerősödött bennem az érzés, hogy haza kell térnem, így
hát újra itt vagyok, s bár nem ígérem, hogy tartósan tudok maradni, abban
biztosak lehettek, hogy MINDIG vissza fogok jönni, hiszen eddig bármennyi időt
is hagytam ki, mindig sikerült visszajönnöm. Off-téma vége.
Tehát
visszatértem, és mi mást hozhattam volna magammal, mint egy pici művet a kedvenc
műfajomból, egy rövid krimit? :)
Jó
olvasgatást kívánok, Tiszián
TITOKZATOS FÉRFIAK
You will never guess his secret.
Sohasem fogod kitalálni a titkát.
Harvey
már félig túl volt a mindennapi erőnléti sétáján, amikor megállt a helybéli 99 Cents Only Stores élelmiszerboltnál. Megállni
az üzletnél, majd venni egy kis üveges vizet része volt Harvey sétájának, amióta
csak itt élt.
Amint
– kilépve a bolt fotocellás ajtaján – a férfi közeledett az épület elejéhez,
észrevette, hogy a nyilvános telefon, - az egyetlen még mindig funkcionáló a
városban – elkezdett csöngeni. Lévén kíváncsi természetű, Harvey töprengve bámulta
a telefont. Vajon csak egy rossz számot
hívhattak, vagy valami más áll a dolgok hátterében? Ahogy kíváncsisága
felülemelkedett pillanatnyi félelmén egy határozott mozdulattal leemelte a
kagylót, és beleszólt:
-
Halló.
-
Uram, hallgasson figyelemmel. Az FBI Speciális Osztály egyik vezetője vagyok,
és a nevem Sarah Leighton.
Harvey
öblösen nevetve válaszolt.
-
Hát persze, én pedig Mickey egér vagyok.
Speciális
Osztályvezető Sarah némileg dühbe gurulva így folytatta.
-
Mi a neve?!
-
Harvey. Miért?
-
Mert én komolyan beszélek, HARVEY, és
magának is komolyan kellene ezt az egészet vennie – szólt az érdes női hang a
vonal túlsó végéről. – Látja azt a férfit, aki éppen az utca túlsó végén álló
villanypóznát szereli, és azt a nőt, mellette, aki takarítja a kávézó ablakait?
-
Persze, látom, Sarah – válaszolt Harvey, miután szemügyre vette az említett
személyeket.
-
Nézze meg őket közelebbről; a férfi hozzáért a sisakjához, a nő pedig most
kezet cserélt, és már nem a jobb, hanem a bal kezében fogja a simítóhengerét –
állapította meg a rekedt, de Harvey megállapítása szerint szexi hang.
Harvey
látta mindazt, amit a hang mondott és így válaszolt:
-
Rendben van, akkor maga az FBI. És akkor mi van?
-
Csak tudatom Önnel, hogy egy nagyon veszélyes ember követi magát! – csendült a
női hang a vonalban.
A
férfi gyanakvóan körbenézett, ám szeme csak a jobbára kietlen várost kémlelte.
Visszaemelte
a füléhez a telefonkagylót.
-
Miért követne engem?
-
Harvey, megfigyelés alatt tartottuk ezt a gyanúsítottat, amióta csak belépett
az országba. Nem változtatta meg az útvonala irányát, amióta maga keresztezte az
útját a Brisbane és az Arcane utca sarkán. Amikor maga odaért, a gyanúsított
azonnal irányt váltott, így jogunk van azt feltételezni, hogy követi Önt.
Harvey
a telefont kissé eltartva magától, idegesen nevetgélt.
-
Mit ért azon, hogy azt feltételezik,
követ engem?
-
Erre akarok kilyukadni – felelte a nő – Nem tudjuk, miért követné magát, Harvey,
szóval szükségünk van Önre, hogy megkerülje az épületet, és visszajöjjön
ugyanehhez a telefonhoz – tagolta a hang a telefonban. – Ha az az ember követi,
akkor újra meg fogja változtatni az irányát, amikor Ön megkerüli az épületet, és
továbbra is követni fogja magát. Ha irányváltoztatás nélkül halad tovább, akkor
hihetjük, hogy a gyanúsított is véletlenül indult arra, amerre Ön, valamely más,
ismeretlen okból; más okból, mint amitől félünk.
-
Mit ért az alatt, hogy amitől félnek? Ki ez a fickó? – Harvey most már igazán
tudni akarta.
A
vonalban apró nyelés hallatszott, majd újra Sarah búgó, rekedt hangja.
-
Egy drogkartell bérgyilkosa, egy profi bűnöző, ezért vagyunk annyira nyugtalanok.
Ha most közelítjük meg, akkor az a felderítő csapatunk bevonásával jár, és
kockáztathatja mások életét is. Szóval, csak kövesse az utasításainkat, és
minden rendben lesz.
Harvey
dühében elkáromkodta magát.
-
„Minden rendben lesz”? Vajon milyen jók az utasításaik, amikor egy kiképzett gyilkos
van a nyomomban? Én is nézek tévét, tudta? Hallottam már ezt-azt. Bármelyik
pillanatban kilőhet. Meglőhet egy tűvel, ami valamilyen biológiai mérget tesz a
véráramlatomba. Jó Ég! Éreztem ma egy enyhe csípést a nyakamon. Vagy várjunk
csak, lehet, hogy az tegnap volt…? De lehetséges, hogy azért követ, hogy
megbizonyosodjon arról, hogy halottan esek majd össze ettől a méregtől, itt, a vizesüvegemben.
Lehetséges, hogy belerakta a vízbe már az üzletben. Hiszen – az isten
szerelmére! – ez volt az egyetlen üveg a polcon. A vizespalackom tartalmazhat
egy radioaktív anyagot, ami csak hetek múltán öl majd meg. Lassan elsorvadok
majd, mind az a szerencsétlen orosz politikus.
Sarah
Leighton kuncogott egy kicsit a vonal végén.
-
Komolyan, Harvey? Nem túlozza el a dolgot egy kissé? Nem lőtték meg semmivel,
és alig kell aggódnia bármi miatt. Magán tartottuk a szemünket eddig is, és most
is így fogunk tenni. Most pedig, ha kérhetném, kerülje meg az épületet,
rendben?
-
Sarah, mondja meg nekem: maga olyan szexi, és nőies élőben is, mint ahogy a telefonon
keresztül a hangja? – kérdezte hirtelen a férfi. – Esetleg nézhetnénk egy
filmet, vagy ilyesmi, ha ennek valaha vége lesz.
-
Maga megőrült? Randevúról akar beszélgetni éppen most? Kerülje meg azt az
épületet!
-
Rendben – válaszolta Harvey – de csak azért, mert egy olyan erős, és hatalmas
nő biztonságos kezei között vagyok, mint maga – tette hozzá, majd letette a
telefonkagylót, és kacsintott egyet.
-
Mi a fene van ezzel a férfival? – kérdezte Sarah Leighton az egyik ügynöktől,
aki szintén hallgatta a telefonos párbeszédet a nő és Harvey között. – Az egyik
percben úgy viselkedik, mint egy nyafogó kislány, a másikban pedig, mint egy
magabiztos Casanova.
A
kollégája megvonta a vállát.
-
Lehet, hogy attól a búgó, rekedtes hangodtól van. Ki tudja?
***
A
telefon ismét megcsörrent, ahogy Harvey visszatért a 99 Cents Only Stores elé.
Izmos
karjával óvatosan leemelte a kagylót, és beleszólt.
-
Igen?
-
Figyeljen rám, Harvey – figyelmeztette Sarah Leighton hangja – a gyilkos követi
magát, de valószínűleg elveszítette a nyomát. Amikor maga megérkezett az
élelmiszerüzlet elé, benézett a boltba, és végigvizsgált minden egyes háztömböt,
a tetejüktől az aljukig, szóval biztosak vagyunk benne, hogy keresi és követi
Önt.
-
Szóval mutassam meg neki, mire vagyok képes? – kérdezte Harvey büszkeséggel
átitatott hangon.
-
Nem, Harvey! Éppen maga mögött áll, szóval azt akarom…
Harvey
leejtette a kagylót, és megpördült, hogy szembekerüljön a gyilkossal.
-
Ember, gyorssétáló vagy? – kérdezte a férfi. - A Brisbane és az Arcane utcasarok
óta próbálok felzárkózni hozzád.
-
De miért? – kérdezte Harvey félénken.
-
Elejtetted a telefonodat, és azért jöttem, hogy visszaadjam.
Harvey
elvette az okostelefont, és felvillantott egy vidám mosolyt.
-
Köszönöm! – mondta Harvey, miközben boldogan kezet rázott a férfival, és
férfiasan megölelte. – Minden a telefonomon van, az üzleti ismerőseim, a
barátaim, a családom számai. Engedje meg, hogy megköszönjem annyival, amennyi
nálam van.
A
férfi azonban óvatosan elmosolyodott, és nem fogadta el a pénzt.
-
A jutalom mindig később jön. Higgye el, később jön.
***
Amint
a férfi elsétált, Harvey lenyugodva emelte föl a telefonkagylót.
-
Helló, Sarah – szólt bele, mielőtt meghallgatta volna, hogy Sarah Leighton még
mindig vonalban van-e.
-
Itt vagyok, Harvey. Mit adott Önnek a gyanúsított?
-
A telefonomat, de…
-
Tartsa, Harvey, sürgős hívásom érkezett! – vágott közbe a nő.
Harvey
leeresztette a kagylót tartó kezét kissé, és körbekémlelt az utcán. Régóta nem
volt ilyen szép, napos reggele.
-
Újra itt vagyok, Harvey – szólt bele kis idő múlva a készülékbe Sarah Leighton –
Most kaptam a hívást, hogy a gyanúsítottunk halott. Ahogy befordult a sarkon,
megtántorodott és összeesett. Biztos benne, hogy maga jól van?
Felhangzott
Harvey öblös nevetése.
-
Jól vagyok. De tudja, régen azt tanították nekem, hogy soha ne feltételezzek
semmit. Legyek biztos a dolgomban. Ez egy olyan dolog, amit egy bérgyilkosnak
tudnia kellene, de látszólag ez az egy nem tudta.
-
Nem értem magát, Harvey, miről beszél?
-
Nos, Sarah, a férfi azt mondta, azért követett, hogy visszaadhassa az okostelefonomat.
Azt mondta, leejtettem. Azt feltételezhette, hogy mindenki magával viszi mindenhova
a telefonját manapság, de én nem. Soha nem viszem magammal a telefonomat,
amikor edzek, hiszen túl könnyű lenne elveszíteni közben.
Az
ügynöknő közbevágott.
-
Szükségünk van arra a telefonra, ha nem a maga készüléke, akkor át kell
vizsgálnunk.
Harvey
nevetve válaszolt.
-
A telefont a gyilkos zsebében fogják megtalálni, - ha még mindig egy darabban
van. A szegény ember nem tudhatta, hogy visszaadtam neki a telefont, miközben
kezet ráztunk, és megöleltem. Ó, majdnem elfelejtettem. Én a maga helyében a Veszélyes Anyagok Kimutatása és Elkülönítése csapatot küldeném ki a helyszínre.
A
vonal túlsó végén meghökkent csend uralkodott, de Harvey sejtette, hogy Sarah
nem tette még le.
-
Most pedig, mit szólna egy vacsorához egy tengerészgyalogossal, aki ideiglenes
kiküldetésben van Egyesült Államok
Belbiztonsági Minisztériumának megbízásából. Attól félek, ez az összes, amit elmondhatok magának Sarah, a többi bizalmas.
-
Te jó ég! – válaszolta a búgó hangú detektívhölgy. – Ám legyen; úgyis szeretem
a titokzatos férfiakat.
THE END.
Információk:
>> Ezt a kis szösszenet aznap pattant ki a fejemből, amikor kitaláltam, hogy visszatérek a blogoláshoz.
>> A United States Department of Homeland Security (DHS) magyarul az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma, míg az FBI - Federal Burau of Investigation, magyarul a Szövetségi Nyomozó Iroda.
>> A Harvey angol férfinév francia eredetű, és azt jelenti, "battle worthy", azaz magyarul "csatára érett".
Yoh!
VálaszTörlésHa visszatértél, hát én is visszatértem ;) Izgalmas történet volt... de komolyan, én a gyilkost hirtelen jobban megsajnáltam XD
Bár a végső fordulatot, hogy a gyilkost megmérgezték, azt nem teljesen értettem, hogy történhetett, minden esetre egy igen feszült, izgalmas történet volt :)
üdv, Zsazsi :3
Ciao, Zsazsim!
TörlésMegtisztelsz, hogy ennyi idő után is érdekel az, amit csinálok, és el is olvasod! :)
A végére én is megsajnáltam szegénykét, de aztán megnyugtattam magamat, hogy megérdemelte... :D
Ha nem érted, és nem probléma, adnék egy kis háttér információt a sztoriról. Szóval Sarah és csapata rájönnek, hogy gyilkos mászkál a városban, ezért megpróbálják figyelmeztetni az éppen arra kóricáló Harvey-t. A férfi először az egészet nem veszi komolyan, majd, amikor végre rájön, hogy ez a valóság, kissé bepánikol, de gyorsan újra lenyugszik. A gyilkos azt a megbízást kapja, (ez nem derül ki egyenesen a történetből) hogy ölje meg Harvey-t, így a nyomába ered, és a megfelelő pillanatban leszólítja azzal az ürüggyel, hogy a elhagyta a mobilját, és oda akarja adni neki. Ám Harvey, tengerészgyalogos révén, azonnal átlát a szitán, hiszen ő nem is szokott magával telefont vinni! - szóval csellel visszajuttatja a gyilkoshoz a mobilt. A telefonban - bár ez sem derül ki pontosan - valószínűleg nyomkövető lehetett (utána minden bizonnyal, mikor a helyzet úgy adódik, a gyilkos megölte volna szegény Harvey-t), de mivel a gyilkos küldetése nem sikerül, a felbérlői őt ölik meg.
A történet, és én is köszönjük a bókjaidat, de főleg én, mert igazán nehéz jó krimi(-szerűséget) írni ilyen röviden. :)
Virtuálisan ölel, Tiszián