Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

Halihó, könyvmolyok!

Tudom, tudom: nem könyvajánlóra számítottatok, de nem sikerült úgy befejeznem a Scooby-s fanfic-et, ahogy szerettem volna, viszont összecsapni nem szerettem volna, szóval most ezt hoztam helyette.

Nemrég az egyik legjobb barátnőm meglepett egy könyvvel, s már nagyon kíváncsi volt a véleményemre, én pedig egy szép, hosszú véleményt írtam neki a könyvről, amit gondoltam ide is kiteszek, hátha valakinek van kedve elolvasni/érdeklődik a könyv iránt.

Ha esetleg valaki pdf-ben szeretné elolvasni (ezt a formátumot át is lehet konvertálni az e-könyv formátumba is akár) akkor ezen a linken megtalálja a könyvet.

Jó, olvasgatást, Tiszián

Katie Alender: Bad Girls don't die
A rossz lányok nem halnak meg

A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?

Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

***

Alexis mióta elvesztette legjobb barátnőjét, megváltozott. Nincsenek barátai, zárkózott, és előszeretettel lógja el az egyes órákat. A pomponlányokat pedig úgy kerüli, mint más a tüzet. Elvégre is miattuk költözött el Beth, és Lexi is miattuk vált az iskola kirekesztett különcévé.💦
Menedéket és nyugalmat csak otthon, és legkedvesebb hobbijában, a fotózásban talál. Ha csak teheti, legyen az éjjel vagy nappal, előkapja gépét, hogy szebbnél szebb képeket készíthessen.
Egyik éjszaka, mint már oly sokszor azelőtt, újra kilopózik a szobájából, hogy megörökíthesse a házukat, és a borús felhőket. De tizenhárom éves húga, Kasey is felbukkan. Lexi egy furcsa fényre figyel fel, és rögtön betereli testvérét a házba. Másnap Kasey a pincében kuporog, és amikor nővére rálel, arra kéri, hogy meséljen neki valamit. Alexis belefog, és saját meglepetésére, egy történet kezd kibontakozni lelki szemei előtt, és csak úgy ömlenek belőle a szavak.

Ezt követően egyre több furcsaság történik körülötte. Babamániás húga szeme néha zöldre vált (holott alapjáraton a kislány szeme kék), nem emlékszik tetteire, a légkondi magától működik, a tűzhely bekapcsol, és a fotópapírjai is tönkremennek...

A rettegős hangulathoz minden adott. Régi, ódivatú ház nagy telekkel és egy ezeréves tölgyfával. Önmaguktól működő berendezési tárgyak, suttogó hangok, hirtelen hőmérséklet-változás és (rémisztő?) öreg, játékbabák. 😨

Na, igen. Babák. Lexi húga, Kasey megrögzött babagyűjtő. Imádja őket, és olyannyira félti őket az emberektől, hogy senkit nem enged a szobájába, nehogy véletlenül megsérüljenek a porcelánfigurák. Ám vele kapcsolatban nem ez az egyetlen furcsaság. Tizenhárom éves létére rettentően zárkózott, nem igazán vannak barátnői. Minden házit az utolsó utáni pillanatra hagy. Aztán később még ennél is sokkal furcsább lesz.

Erről nem mondanék semmi konkrétumot, mert nem szeretnék semmit előre lelőni, de az tuti, hogy az írónőnek sikerült elérnie, hogy frászt kapjak a kiscsajtól!

Ami Alexist illeti, ő számomra annak ellenére, hogy a suliban furcsán néztek rá, és különcnek vélték, abszolút kedvenccé avanzsált. Imádtam a haját, a hobbiját, a jellemét. Révén még a szerelmi szál is megjelent, ahogy Lexi hirtelen beleszeret Carter-be. A srác maga teljes kliséhalmaz volt, de még így is imádtam kettejük szerelmét, hiába, hogy a történet szempontjából semmi lényege nem volt. Akármi akármit is mondjon tetszettek benne a nyáltól csöpögő, cukormázas jelenetek.💁 (És Lexi is megérdemelt egy kis boldogságot a sok furcsaság mellett 😇)

Azt hiszem, nem kell hosszabban áradoznom róla; kedvenc lett! 💖

5 pont