Balázsi Lili Fanni: Madártej

Sziasztok, Molyok!

Úgy tűnik, az elmúlt hónapokban nagyon termékeny vagyok, ami az olvasást illeti. Körülbelül egy nap alatt sikerült átrágni magamat az alábbi könyvön, amiről már olvashatjátok is az értékelésemet.

Egy kis off-téma: én igyekszem változatosan olvasni, de nem mindig megy, s erről nagyrészt az időhiány tehet, mert csak azokat a műfajú könyveket olvasom el, amiket szeretek. Felvetül tehát a kérdés, hogy a blogon is lapos a tartalom? - tehát Ti érzitek esetleg úgy, hogy nincs választék - már ami a könyvkritikák műfaját illeti? 

Kérlek, bármi is a véleményetek, írjátok meg kommentben nekem, hogy tudjak ezen változtatni.

Nagy ölelés, Tiszián

Balázsi Lili Fanni: Madártej

Léna édesapja külkereskedő, ezért mindig utaznak. A vadóc tizenöt éves lány eddig hét országban végezte az iskoláit. Amikor Dél-Koreába utaznak, úgy dönt, a középiskola hátralévő éveit itt folytatja, nem utazik tovább édesapjával. Az új környezetben fel kell találnia magát: barátságokat köt, és folyton bajba kerül, meglepve ezzel a környezetét.
Balázsi Lili Fanni tizenöt évesen írta a könyvet, jelenleg középiskolába jár. Ez az első műve.

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Balázsi Lili Fanni könyvét anno Libriből ebook olvasóra töltöttem le, amikor leértékelték, most pedig, mivel a nyaralás alatt elolvastam, szerettem volna írni róla egy kis rövid bemutatást. Vágjunk hát bele!

A könyv hátulján olvashatjuk, hogy Balázsi Lili Fanni 15 évesen írta meg a Madártejet, amitől a földön koppant az állam, amikor megtudtam. Ha tippelnem kellett volna, nem hiszem, hogy egyáltalán ezt a művet gondoltam volna az első művének, de ha mégis, 10-15 évet minimum hozzágondoltam volna a valódi életkorához. A stílus igazán érett gondolkodásra vall, de ifjúsági regényekhez méltóan hozza magával a humoros, könnyed, de legfőképp szórakoztató jellemeket is.

Bevallom, a borítója nekem nem nyerte el a tetszésem, kuszának és összevisszának tartom, mintha csak az utolsó pillanatban rádobáltak volna mindent. Nekem így a LOL könyvekhez hasonlít, amik sosem voltak szimpatikusak – bár a célközönség ugyanaz a korosztály, tehát ilyen szempontból megértem a választást. Viszont a regény hangulatához sem ezt a zöld színt választottam volna (még akkor sem, ha a főszereplőnknek ez a kedvenc színe). Sokkal szebb lett volna egy sárgás-narancssárgás szín.

A hátoldalon lévő ismertető nagyon szépen összefoglalja a tartalmat: Léna édesapja külkereskedő, ezért kénytelen mindig utazni a munkája miatt, amit Léna ki nem állhat. Feltehetnénk tehát a kérdést, hogy miért nem marad, akkor otthon a másik szülőjével, azonban alighogy megfogalmaznánk magunkban, választ is kapunk rá: Spoiler alert a lány édesanyja meghalt End of spoiler. Így tehát Léna kénytelen mindig az apukájával utazgatni, és csak a nyári szünetekre jön haza Magyarországra nyaralni.

A csodszép Korea

Amikor Dél-Koreába utaznak, úgy dönt, a középiskola hátralévő éveit itt folytatja, nem utazik tovább édesapjával. A könyv pedig az itt eltöltött idejéről, kapcsolatairól, kultúráról és a kamasz lány mindennapjairól szól.

Ami rendkívül tetszett a könyvben az az író felkészültsége volt az idegen kultúrával szemben, és a tálalásmód a magyar olvasók számára. Izgultam, hogy vajon sikerül-e valósághűen átadni az ottani életmódot még a laikus olvasóknak is, és azt kell mondjam, sikerült. Bár nem ezen van a hangsúly a történtben, mégis zseniálisnak tartottam, ahogy egy átlagos, fiatal lány szemszögéből, akinek a fél Földgolyót behálózó utazásai során is sikerült megőriznie magyarságát, fedezhetjük fel Ázsia egyik gyöngyszemét. Szerettem a két nemzet közötti kontrasztot, és főleg, ahogy ez bemutatásra került.

Szereplőket tekintve elégedettnek mondhatom magam. A karakterek jól megformáltak voltak önmagukhoz hűen hozták a szerepüket a történet során. Tetszett, hogy több szereplővel dolgozott az író, ezzel színessé és érdekessé téve a történetet. Bár Lénával annyira nem tudtam azonosulni, mert a személyiségem szöges ellentétét képviseli, mégis sokszor megnevettetett, és tiszteletet ébresztett bennem, hogy a biztos otthon hiányának ellenére képes volt közel engedni magához embereket, majd életre szóló kapcsolatot kialakítani velük, közben nem megfeledkezve a tőle messze lévő családjáról sem. Bármilyen vadóc egy leányzó, a szíve hatalmas, és ez becsülendő.

És akkor a negatívumok…

Az egyik, amit nehezményeztem és észrevettem, de az írói tapasztalat hiányát tudnám okolni érte, az Léna gondolkodása, a lehetőségek megfontolásának szinte teljes hiánya volt, miután édesapja felajánlotta neki a választás lehetőségét, hogy otthon maradjon a nagynénjével, vagy pedig menjen vele Koreába. Tudom én, hogy egy alapvetően szélvész természetű lányról beszélünk, aki erősen kötődik az apjához, de akkor sem tartom valószerűnek, hogy 15 évesen ne gondolná át a lehetséges következményeket, főleg, ha olyan határozott elképzelésekkel rendelkezik, minthogy a középiskolát egy helyen végezze el. Ezen kívül a hozzáállása is érdekes volt, kissé neveletlennek tartottam, és teljesen megértettem a koreai tanárokat, akik kissé nehezményeztek a viselkedését. Furcsa volt olvasni, hogy mindent megengedhetett magának, (de gondolom hozzátartozik a hebrencs személyiségéhez).

A másik tényező, ami nem tetszett, az a motivációk és indoklások zavara. Az elején például nagyon zavart, hogy teljesen zavaros, miért is dönt a főhős úgy, hogy Koreában fogja elvégezni a középiskolát. Szavaival azt bizonygatja, hogy az apját nem akarja egyedül hagyni, de aztán nem követi őt, amikor apjának a munkája véget ér az országban. Az sem indokolja a döntést, hogy végre be akar illeszkedni egy közösségbe. Ha ez így van, akkor miért nem Magyarországon teszi ezt, ahová legalább néhány rokona, az emlékei, a rokonai kötik? Hiszen valószínű, hogy 4 év után azt az országot is el kell hagynia, valószínűleg a kontinenst is… Persze egy kamasz döntéseiben sokszor nehéz logikát találni, de ez azért nekem így nagyon nem klappolt.

A szerkezete kicsit leíró iskolai fogalmazás jellegű volt, a vége pedig kissé összecsapottra sikerült, de mégiscsak egy 15 éves gyerekről beszélünk.

Ami a szerkesztéssel kapcsolatban szemet szúrt, hogy a Kossuth-os könyvekre nem jellemzően néhány helyen elütést és más apró-cseprő hibákat vettem észre miközben olvastam, márpedig eddig nem ez volt a tapasztalatom a kiadó könyveivel kapcsolatban. A tördelése még rosszabb volt, néha fél oldalak hiányoztak, máskor az oldalszám "lecsúszott" a szöveg miatt. Ez rontja az olvasási élményt, de nem az írónő hibája. Remélhetőleg, ha lesz második kiadás, akkor már a javított verziót olvashatjuk.

Léna az én elképzelésem szerint

Összességében nem túlzottan eseménydús a történet és hatalmas csavarok sincsenek benne. Viszont, ha valaki erre vágyik, szerintem olvasson fantasy-t vagy krimit. A saját kategóriájában én jónak gondolom a történtet, és ami a legfontosabb, olvastatja magát. Ennek, és nem túl terjedelmes mivoltának köszönhetően együltő helyében el tudja olvasni az ember, ami felettébb hasznos, ha mondjuk strandolvasmányt keresünk. A barátok számos rosszul elsült terve végül mindig nevetésben végződött, és együtt izgulhattunk velük a jövőt fürkészve. Természetesen az elmaradhatatlan romantika is megfűszerezi a történéseket, szóval ízig-vérig tinédzsereknek szóló könyvről beszélhetünk.

3 pont