2017. június 20., kedd

Summer Book Tag

Kedves Olvasók!

Már készülődik az Amikor… minitrilógia első része is, de addig is kaptam pár kihívást, így azokat is szeretném kitölteni. Ráadásul még olvasnivalóim is vannak, azokkal sem ártana haladni, főként, hogy hozhassak róluk véleményt. Addig viszont, sajnálatos módon várni kell egy kicsit, viszont íme, az első tag, amit Zsazsitól kaptam, és ezúton is köszönök neki, nagyon boldog pillanatokat okozott, imádtam a tag kitöltését.
VÁGJUNK IS BELE!


Milyen könyvet olvastál, amely nyáron játszódik?
Azt hiszem, hogy ide nem létezik jobb válasz, mint Jenny Han: Nyár trilógiája, aminek most a befejezését, az Örökké nyár lesz-t emelném ki. Ez a sorozat egyszerűen fantasztikus, és nem mellesleg még a címe is a nyárra utal!
A második rész vége óta eltelt két év, s ezalatt az idő alatt mind a három főszereplőből egyetemista lett. Belly első-, míg Jeremiah másodéves ugyanabban az intézményben. A lány továbbra is az a visszahúzódóbb típus, inkább a kollégiumban lakik, minthogy beköltözzön egy lányszövetségbe, emellett tökéletesen elvan két barátnőjével, Taylorral és Anikával. A többi szabadidejét pedig Jere-rel tölti, akivel a középiskola utolsó évében jöttek össze. Ezalatt a két év alatt Jeremiah és Belly kapcsolata barátiból őszinte, tiszta, mély és igaz szerelemmé alakult. Olyanná, amilyenre a fiú mindig is vágyott. Jövőjüket illetően tele vannak álmokkal, tervekkel. Már azt is elképzelték, miként töltik majd a hamarosan beköszöntő nyári vakációt.Csakhogy egy utolsó, év végi partin, a bulizós, laza, állandóan pörgő Jere-ről Belly valami olyasmit tud meg, amit legvadabb álmaiban sem gondolt volna, s ez a felismerés szétszakítja őket. Rengeteg fájdalom, és milliónyi könnycsepp után mégis kibékülnek, méghozzá nem is akárhogy. Hogy Jere bizonyítsa szeretetét, megkéri Belly kezét...
Ami a befejezést illeti, minden spoiler nélkül annyit mondok, Jenny Han a legjobb választás mellett döntött. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy valakik, vagy akár mindannyian sérülni fognak ennek a lehetetlen helyzetnek a következtében, de ennek így kellett lennie. Bár azért az utolsó fejezetek alatt izgultam ám rendesen, hogy mi sül ki ebből a katyvaszból.
Szóval a végére érve azt mondom, ha szeretnétek egy aranyos, ámde kissé keserédes nyári olvasmányt (happy enddel), akkor a Nyár trilógia megfelelő választás.

„How do you regret one of the best nights of your entire life? You don’t. You remember every word, every look. Even when it hurts, you still remember.”

Melyik könyvbéli karakterrel / karakterekkel töltenél el szívesen egy estét nyári tábortűznél?
Nagyon sok könyves szereplővel jönnék ki jól, és bárkivel szívesen eltöltenék egy estét bármikor, és bárhol, de igyekeztem valaki olyat választani, akivel el is tudnék diskurálni. Ő CONRAD. (A Nyár triógiából, természetesen.)
Conrad férfias, megértő, ha kell gyengéd, ha kell komoly, de legfőképpen érett, és sok téren van tapasztalata, így szerintem könnyen elcseveghetnénk, ha pedig arra kerülne a sor, akár szörfözni is megtaníthat Cousin’s Beachen. Reménykedni szabad…

„So, no. He didn’t give flowers or candy. He gave me the moon and the stars. Infinity.”

Melyik könyvbéli helyszínre mennél el szívesen nyaralni a nyáron?
Ezek a kérdések! Imádom, amiért ilyen nehezen tudok dönteni. Akkor most bemondom a lehető legtipikusabb választ, de komolyan gondolom. A Roxfortba. Egyértelműen. Még ha csak egy nyár erejéig is. De szívesen meglátogatnám például az Útvesztő, a Perzseltföld és a Halálkúra túlélőit azon a helyen, ahol jelenleg tartózkodnak, egyrészt mert gyönyörű lehet, másrészt mert szívesen kérdeznék tőlük egy-két dolgot. Vagy a Suttogó című regény mesebeli tájain is szívesen szerepelnék.

„Don’t walk behind me. I may not lead. Don’t walk in front of me. I may not follow. Just walk beside me and be my friend.”

Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?
Engem igazából sohasem zavartak a kötelező olvasmányok, mindegyiket szívesen elolvastam, nem igazán zavar, ha egy könyv régies nyelvezetű, vagy nem a legmodernebb. Viszont azzal egyetértek, hogy manapság már nem feltétlenül ezeknek kellene lenniük a kötelező olvasmányoknak, hanem valami sokkal modernebb és újabb könyveknek. De addig is meg kellene próbálnunk élvezni a régieket.
Egyébként már régóta szeretném elolvasni Abbi Glines: Te vagy nekem a levegő című könyvét, Colleen Hoover: Soha, de soha, illetve Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára cím műveit, szóval most talán ezeket olvasnám szívesen.

Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!
Ajánlanék én nem is egyet, de mivel a kérdés elég szigorúan bekorlátozza a lehetőségeimet ezzel az egy szócskával, akkor ezt a könnyű olvasmánynak tűnő, de legbelül nagyon is komoly gondolatokkal foglalkozó, érdekes könyvet mondanám, ami nem más, mint Emily Lockhart: Frankie-Landau Banks dicstelen tetteinek krónikája, ami legbelül izgalmas kérdéseket feszeget.
Teljesen felhangolt állapotban leszel tőle, garantálom. (Ha olvastad a könyvet, érteni fogod a viccet)

„Ever tried. Ever failed. No matter. Try again. Fail again. Fail better.”


Mi az első dolog, ami eszedbe jut a nyár és a könyv szóról?

Olvasás. A parton, az árnyákban, a napon, erkélyen, a hűvös házban, vonaton, buszon, repülőn. Egy izgalmas thriller, egy lebilincselő dráma, egy megríkató romantikus mű, egy véres krimi, egy kiszámíthatatlan fantasy, egy lenyűgöző sci-fi.

Melyik könyvet / könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?

Én annyira igyekszem elolvasni az összes könyvet, amit kikölcsönzök/letöltök/kölcsönkapok/megveszek, de ezen, és a jövő héten is önkénteskedek, így hiába kezdődik el a nyár, nehézkesen tudok elolvasni ennyi olvasmányt. 

(A négyzetek a pipával a már elolvasott, míg az x-szel a még nem elolvasott könyveket jelölik.)


☑ Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
  Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
☒  Kristin Cashore: Garabonc, Zsarát, Keserkék
☒  George R. R. Martin: A trónok harca
☒  Markus Zuzak: A könyvtolvaj
☑  Colleen Hoover: Egy nap talán
☒  Dymphna Cusack: Ketten a halál ellen
☒  George Orwell: Állatfarm
☒  Megan Miranda: Minden eltűnt lány
☒  Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
☒  Agatha Christie: A titokzatos Kék vonat
☒  Henrik Ibsen: A vadkacsa
☒  Candace Bushnell: Carrie naplója


Ezek biztosak, de még van olyan 8-10 könyv, amit nem sikerült sem kikölcsönöznöm, sem letöltenem, viszont mindenképpen el szeretném olvasni. A nyár egyrészt nagyon jó olvasásra, másrészt én szeretek nyáron kicsit tanulni (ne nézzetek őrültnek), - hogy ne felejtsem el teljesen a tanultakat, illetve sok programot szoktam szervezni, - kiélvezve, hogy nincsenek kötöttségek, így nem sok idő szokott jutni az olvasásra.
A választott könyvek a műfajukban eltérnek egymástól - ha valaki észrevette -, ez azért van, mert szeretek változatosan olvasni. ;)

A forrás megjelölésével hívj meg három embert ennek a tagnek a kitöltésére!
Skyler, ha egyszer ez eljut hozzád és van kedved kitölteni, akkor hajrá!
Sam, remélem, ezt a taget még nem töltötted ki, vagy ha mégis, akkor esetleg újra megcsinálhatod!
És Vayne, nem tudom, mennyire érdekelnek a book tagek, de neked is küldeném, töltsd ki, ha gondolod!

2017. június 18., vasárnap

Cserbenhagyva. Összetörve. Megbénítva. | novella

Drága Olvasóim!

Remélem, mindenkinek jól telik a szünet, és végre van ideje arra, amit szeretne/kell csinálnia. Én sok minden más mellett a fájljaim teljes lomtárazását és rendberakását tűztem ki, ennek eredményeként pedig megtaláltam ezt a közel másfél hónapos novellát, amit egy (nem ennyire melankolikus) videó-hívás ihletett. Nem túl hosszú, 621 szavas szösszenet ez, melankolikus beütéssel, de élveztem ebben a különleges stílusban írni, ahol nincsenek leírások, sem valódi személyek, és csak az érzékekre fókuszálhatunk. 

Bízom benne, hogy nektek is elnyeri a tetszéseteket!
Kellemes olvasást, és jó nézelődést az oldalon!

Ölel, Tiszián

Cserbenhagyva. Összetörve. Megbénítva.


Cserbenhagyva.
A telefonban a hangod közönyös. Néha több: flegma és durva, és nem értem, miért. Nem értem, hogy lehet ez, mikor annyira szeretlek, és azt mondod te is. Hiszek neked.
Meztelen a lelkem előtted, olyan kiszolgáltatott vagyok, oly sebezhető. A durva szó keményen felsérti a gyenge porcelánt. Mély, hosszú, és széles sebet hagysz rajtam, megbélyegeztél. S bár a tiéd maradok, ömlik a vérem. Te ezt nem láthatod, legfeljebb érzed, de ellököd a sejtést, mert tudod, hogy elég egy bocsánatkérés, és máris minden rendben, hiszen szeretlek, és te is engem.

De most még nem volt megbocsátás, még nem volt félszeg mosoly. A telefon a kezemben, még a fülemben csattan a türelmetlen „Oké, mondjad”, csak ülök némán, már megint elered a könnyem, nem értem, hogy miért kell, miért jó ez neked. Hangod még a bensőmben, de a lelked nagyon messze, minden szó, minden másodperc egyre távolabbra lökte. Egymagam vagyok a homályos szobában, a büszkeségem darabokra esve, a megalázkodás, a kedves szóra éhezés össze-vissza törte.

Azt mondtad vigyázol rám, és megfogtad a kezem. Azt mondtad, ha az egyikünk elesik a másik kettőnk helyett is tovább megy. És én eldöntöttem: hiszek neked. És eléd álltam, és elkezdtem bízni.
Most nyújtom a kezem, és te mosolyogva megcsókolod, néha megszorítod, aztán durván ellököd.

Összetörve.
Némán állok, és sírok. Próbálom elfojtani a könnyeimet, mikor azt mondtam, „Így könnyebb lesz”.
Minden szavam savként marja bőröm, égeti a csontjaimat. Sikítanék, de csak könnyekre telik, amik kicsordulnak. A lelkem már nem meztelen, nincs már rajta semmi. A fényezés megkopott, már nem csillog, a gyenge porcelán darabokban hullik róla, s az egész olyan üres, mint a sötétség a szobában. A seb az idő múlásával begyógyul majd, mint az összes többi, de a vékony heg rajta a te kezed nyomát jelöli.
Utánad futnék, de a lábaimon láthatatlan béklyó, s az agyam feneketlen-mély tó. Mint az őrült, rángatom köteleimet, próbálok szabadulni, bár tudom, a fájdalom ellen csak veszíthetek. És ha tudnék is futni oly messze jársz már, a lelked szélsebesen vágtat, az enyém pedig utat törve futna utánad. De nem lehet. Már nem.
Lecsapom a telefont. Vajon ha egyszer keményebb vagyok, számíthatok-e annyira, hogy visszahívsz és bocsánatot kérsz tetteidért? S nem csak ezért, hanem mindenért, amit tettél, s tenni fogsz. Pedig én megbocsátanék még ezerszer, százszor. Megbocsátanék én örökké és folyamatosan, ha nem fájna. De fáj, és ezt te is tudod. De nem védhetsz meg magamtól.
Mielőtt letettem volna, még azt mondtad, „Várj, de én szeretlek”, s én hittem neked. Megint és újra és mindig és folyamatosan. Hiszek neked, és ez okozza a vesztemet.

Megbénítva.
A zuhanyból hideg víz folyik, mely átmenetileg eltünteti a sebeket, és elfedi a könnyeket. A telefon most a sminkasztalon fekszik, az utolsó bizonyítékunk. A bizonyítéka, hogy valaha is volt közünk egymáshoz. Kiszállok a zuhany alól, és elzárom a vizet. Hát tényleg vége.
Kinyitom az ajtót, majd szépen becsukom. És ekkor megpillantalak. Most nincs félszeg mosoly, és nincs dadogás. Nincs magyarázkodás és nincs mentség. Nincsenek szavak és nincsenek hangok.

Az idő megáll, a pillanatok egybefolynak, míg a lelkem reagál. Egy nagy csokor virág az ágyon, és te odalépsz hozzám, ölelésre tárod a karjaidat. Én két futó lépést teszek, s te karjaidba zársz. Átölelve felemelsz. A karom érinti a plafont, te a nyakam csókolod. És én hiszek neked, s talán megint hibát követek el, de szeretlek. Azt mondod, „Te is” és én megint hiszek neked. Mert tudom, hogy így van.

2017. június 16., péntek

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Hey-ho, darlings!

Ismételten könyvkritikát hoztam nektek, ugyanis elterveztem, hogy megcsinálom az idei könyves kihívást (is), így igyekszem minél több könyvet olvasni. (Mielőtt bárki ítélkezne, a blogra nem kerül ki minden könyvről vélemény, ennél sokkalta többet olvasok.) Aki pdf-ben szeretné elolvasni, az ezen a linken letöltheti.
Mivel erről a könyvről - ha rendes véleményt szeretnénk írni, - csak egy spoilergazdag kritikát hoztam, kérlek Titeket, hogy figyeljétek a vastag, piros betűs SPOILER ALERT kifejezéseket, és ha nem akarjátok tudni a könyv egy-egy cselekményét, akkor onnantól ne olvassátok tovább, a saját érdeketekben.
Ami pedig a folytatásokat illeti, igyekszem hozni 3 taget, ezek előkészületben vannak; 2 ajánlót, ezekbe még nem sikerült belekezdenem; illetve végre-valahára érkezik az Amikor... első része.

Jó olvasgatást, Tiszián

JAY ASHER: 13 REASONS WHY
TIZENHÁROM OKOM VOLT


Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, ha megnyomod a PLAY-t.
Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat, és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.


Hannah Baker öngyilkos lett. Tizenhárom oka volt rá, amiket pontosan tizenhárom felvételre rögzít, ezeket pedig kazettákra másolja fel. A tizenhárom ok mind egy-egy személyhez köthető. Mindenki, aki felelős Hannah Baker haláláért valamilyen szinten, annak a neve rajta áll a kazettákon. ☝👽

Clay Jensen mindig is csodálta és kívülről imádta a lányt, ám egy nap egy cipősdobozt kap, amiben 7 kazetta van. Amikor belehallgat az elsőbe, azt hiszi rosszul hall. De nem. A fiú kezében a vallomásokat tartalmazó kazettákkal és az ósdi walkmanjével bejárja a várost, hogy a végére járjon: miért is lett öngyilkos Hannah Baker? 💀

Szögezzük le: Hannah nem volt egy szent, és bár nyilván a kazettákon szereplő emberek is hozzásegítették a történtekhez, azonban sok okról önmaga tehet. A könyvvel nem volt különesebb problémám, azonban Hannah viselkedése kicsit kiakasztott. Ha nem tetszettek neki a bulik. Ha azokon olyan dolgok történtek, amiket ő elítélt. Ha több bulin is olyan emberek voltak, akiket nem szeretett, és akik utálták őt. Ha mindenki, idézem: szajhának tartotta. Akkor mégis miért ment el az összesre? 😶😷 Talán megakadályozhatott volna egy-két dolgot és nem kellett volna meghalnia. De nem. Ő elment.

Tehát Hannah öngyilkos lett, meghozott egy döntést, ami ennél véglegesebb nem is lehetne. Függetlenül attól, hogy ezt helyesnek ítéljük-e, az ő története ez a könyv. A főszereplőnk mégsem ő, hanem Clay. A fiú szemén keresztül követjük az eseményeket, de Hannah a másik narrátor, aki a kazettákon keresztül mesél. Az ötlet, hogy egy öngyilkos kazettákban hagyja hátra végső búcsúját, és életed végéig kísért a hangja… Le a kalappal, Jay Asher!👏👏
Hannah indokai, hogy miért lett öngyilkos, már-már klisék, s azt gondolhatnánk, „ha ezek az indokai, akkor ennyi erővel a világ minden második lány öngyilkos lehetne.” De nem. Hannah-t nem az vitte rá tettére, hogy például SPOILER ALERT! Justin Foley – az első kazettáról – megcsókolta, miközben mindenki más azt hitte valami durvább is történt, ugyanis Justin volt olyan kedves és elküldött egy kompromittáló képet mindenkinek. END OF SPOILER. Nem, Hannah-t az események együttes ereje ölte meg. Ahogy többször említi, a srác az első kazettáról csak a lavina kezdete volt. Önmagában nem lenne elég az öngyilkosságra. 💣
A kazettákból az is kiderül, hogy SPOILER AGAIN! Clay nem tett semmit, a neve csak azért került a többiek közé, mert Hannah le akarta zárni a közös történetüket, és elmondani, hogy mi érzett Clay iránt. Azonban szerény véleményem szerint Clay-nek is volt egy bűne, ami emészti is őt a könyv során is. Hogy nem tett semmit. Tudom, nem az ő dolga lett volna, és nyilván nem volt tapasztalata ilyen téren, de ha egy kicsit is bátrabb lett volna, beszélgetett volna Hannah-val, észreveszi a jeleket, (példának okáért, amikor a lány levágatja a haját, és még meg is beszélik az egyik tanórán, hogy az öngyilkosságra utaló jel lehet hirtelen változás a külsőben) akkor megmenthetett volna egy életet. 🙆 END OF SPOILER.
Mert Hannah-t igenis megmenthették volna. Nem szolgált rá a történtekre, de mégis megtörténtek, ami felhívja mindenki figyelmét, hogy egy kis jóság, mennyit ad a másiknak, vagy ellenkező esetben egy rossz szituációban kimondott sértés mennyit ronthat a helyzeten.
Az alapkoncepció, a megvalósítás mind-mind jók, és az öngyilkosság már eleve nagy feszültséget ad hozzá. Szóval nem egy sablonos tiniregényt kapunk, hanem valódi, mély regényt. Bár engem nem fogott meg annyira. 😅
De hogy ne tűnjön annyira negatívnak a kritika, szeretnék egy szálat kiemelni a történetből. Clay egyik iskolatársa, és egyben ex-barátnője, Sky, szerepel a jelenben. LAST SPOILER! Mikor Clay buszra száll az este, hogy elutazzon az egyik helyszínre, amit Hannah megjelölt a kazettán, egy esemény helyszínéül, Sky ott ül a buszon, egyedül. A fiú elgondolkodik, hogy odamenjen-e hozzá, de végül nem teszi. Clay szemszögében nincs sok szereplő - persze ott vannak a Hannah kazettáiból megismertek, illetve a fiú legjobb barátja, akitől a walkmant kapja - de Sky az olvasás során is végig ott motoszkált a fejemben. A könyv végén pedig választ is kapok a sejtésemre. Sky valószínűleg magányos, és nekem az jött le, hogy lehetséges, hogy fontolgatja az öngyilkosságot ő is. De a mű végén Clay is rájön. A lány után fut, ráköszön. És remélhetőleg megmenti. 🙏 END OF SPOILER.

3 pt