2017. július 9., vasárnap

The feathers of our love

Halihó! :)

Egy újabb történetemről emelném le a fátylat, amíg nem tudom megírni az Amikor-t. Ez az egyik legelső történeteimnek az egyike, amit most megújult szereplőkkel, új köntösben mutatok be nektek, hogy nyárra se maradjatok olvasnivaló nélkül. Az alábbiakban elhoztam a rövid tartalmat egy kis kedvcsinálóval.
A történet teljes mértékben kitalált, könnyed, romantikus történet - mellőzve most a számomra oly kedves krimi szálat is - amely Pilar és Xav történetét mutatja majd be. Akárcsak az Amikor, ez is többrészes lesz, terveim szerint 5-6 rész, plusz a prológus és epilógus, így a terjedelme egy kis blogregényhez közeledik. A részek szombatonként fognak érkezni és átlagosan 6-10 Word oldal között mozognak.


TÉMA: romantikus, dráma
MŰFAJ: blogregény
SZERZŐ: Tiszián

Mire számíthatunk?
  • prológus, epilógus és hosszú, kb. 5-6 fejezet
  • rendszeres publikálás (szombatonként igyekszem)
  • ölelés és hangos visítozás a kommentelőknek és feliratkozóknak ♥


The feathers of our love

Két büszke huszonéves, elcserélt bőröndök, és összetört szívek.

Pilar Estravados a saját Sorsa elől menekülve érkezik meg túl sok érzelemmel és egy fekete bőrönddel New Yorkba. 
Xavier Shepherd, híres zeneszerző és a világhírű, The Heroes banda tagja, aki egy nagy fekete bőrönddel tér haza szülővárosába.
Azt szokták mondani, mindenki a saját Sorsának a kovácsa. Azt mondják, nincsenek véletlenek. Azt mondják, egy ember sorsa képes megpecsételni sokakét. Mi találkoztunk, s te úgy döntöttél engem választasz. Miért?

2017. június 20., kedd

Summer Book Tag

Kedves Olvasók!

Már készülődik az Amikor… minitrilógia első része is, de addig is kaptam pár kihívást, így azokat is szeretném kitölteni. Ráadásul még olvasnivalóim is vannak, azokkal sem ártana haladni, főként, hogy hozhassak róluk véleményt. Addig viszont, sajnálatos módon várni kell egy kicsit, viszont íme, az első tag, amit Zsazsitól kaptam, és ezúton is köszönök neki, nagyon boldog pillanatokat okozott, imádtam a tag kitöltését.
VÁGJUNK IS BELE!


Milyen könyvet olvastál, amely nyáron játszódik?
Azt hiszem, hogy ide nem létezik jobb válasz, mint Jenny Han: Nyár trilógiája, aminek most a befejezését, az Örökké nyár lesz-t emelném ki. Ez a sorozat egyszerűen fantasztikus, és nem mellesleg még a címe is a nyárra utal!
A második rész vége óta eltelt két év, s ezalatt az idő alatt mind a három főszereplőből egyetemista lett. Belly első-, míg Jeremiah másodéves ugyanabban az intézményben. A lány továbbra is az a visszahúzódóbb típus, inkább a kollégiumban lakik, minthogy beköltözzön egy lányszövetségbe, emellett tökéletesen elvan két barátnőjével, Taylorral és Anikával. A többi szabadidejét pedig Jere-rel tölti, akivel a középiskola utolsó évében jöttek össze. Ezalatt a két év alatt Jeremiah és Belly kapcsolata barátiból őszinte, tiszta, mély és igaz szerelemmé alakult. Olyanná, amilyenre a fiú mindig is vágyott. Jövőjüket illetően tele vannak álmokkal, tervekkel. Már azt is elképzelték, miként töltik majd a hamarosan beköszöntő nyári vakációt.Csakhogy egy utolsó, év végi partin, a bulizós, laza, állandóan pörgő Jere-ről Belly valami olyasmit tud meg, amit legvadabb álmaiban sem gondolt volna, s ez a felismerés szétszakítja őket. Rengeteg fájdalom, és milliónyi könnycsepp után mégis kibékülnek, méghozzá nem is akárhogy. Hogy Jere bizonyítsa szeretetét, megkéri Belly kezét...
Ami a befejezést illeti, minden spoiler nélkül annyit mondok, Jenny Han a legjobb választás mellett döntött. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy valakik, vagy akár mindannyian sérülni fognak ennek a lehetetlen helyzetnek a következtében, de ennek így kellett lennie. Bár azért az utolsó fejezetek alatt izgultam ám rendesen, hogy mi sül ki ebből a katyvaszból.
Szóval a végére érve azt mondom, ha szeretnétek egy aranyos, ámde kissé keserédes nyári olvasmányt (happy enddel), akkor a Nyár trilógia megfelelő választás.

„How do you regret one of the best nights of your entire life? You don’t. You remember every word, every look. Even when it hurts, you still remember.”

Melyik könyvbéli karakterrel / karakterekkel töltenél el szívesen egy estét nyári tábortűznél?
Nagyon sok könyves szereplővel jönnék ki jól, és bárkivel szívesen eltöltenék egy estét bármikor, és bárhol, de igyekeztem valaki olyat választani, akivel el is tudnék diskurálni. Ő CONRAD. (A Nyár triógiából, természetesen.)
Conrad férfias, megértő, ha kell gyengéd, ha kell komoly, de legfőképpen érett, és sok téren van tapasztalata, így szerintem könnyen elcseveghetnénk, ha pedig arra kerülne a sor, akár szörfözni is megtaníthat Cousin’s Beachen. Reménykedni szabad…

„So, no. He didn’t give flowers or candy. He gave me the moon and the stars. Infinity.”

Melyik könyvbéli helyszínre mennél el szívesen nyaralni a nyáron?
Ezek a kérdések! Imádom, amiért ilyen nehezen tudok dönteni. Akkor most bemondom a lehető legtipikusabb választ, de komolyan gondolom. A Roxfortba. Egyértelműen. Még ha csak egy nyár erejéig is. De szívesen meglátogatnám például az Útvesztő, a Perzseltföld és a Halálkúra túlélőit azon a helyen, ahol jelenleg tartózkodnak, egyrészt mert gyönyörű lehet, másrészt mert szívesen kérdeznék tőlük egy-két dolgot. Vagy a Suttogó című regény mesebeli tájain is szívesen szerepelnék.

„Don’t walk behind me. I may not lead. Don’t walk in front of me. I may not follow. Just walk beside me and be my friend.”

Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?
Engem igazából sohasem zavartak a kötelező olvasmányok, mindegyiket szívesen elolvastam, nem igazán zavar, ha egy könyv régies nyelvezetű, vagy nem a legmodernebb. Viszont azzal egyetértek, hogy manapság már nem feltétlenül ezeknek kellene lenniük a kötelező olvasmányoknak, hanem valami sokkal modernebb és újabb könyveknek. De addig is meg kellene próbálnunk élvezni a régieket.
Egyébként már régóta szeretném elolvasni Abbi Glines: Te vagy nekem a levegő című könyvét, Colleen Hoover: Soha, de soha, illetve Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára cím műveit, szóval most talán ezeket olvasnám szívesen.

Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!
Ajánlanék én nem is egyet, de mivel a kérdés elég szigorúan bekorlátozza a lehetőségeimet ezzel az egy szócskával, akkor ezt a könnyű olvasmánynak tűnő, de legbelül nagyon is komoly gondolatokkal foglalkozó, érdekes könyvet mondanám, ami nem más, mint Emily Lockhart: Frankie-Landau Banks dicstelen tetteinek krónikája, ami legbelül izgalmas kérdéseket feszeget.
Teljesen felhangolt állapotban leszel tőle, garantálom. (Ha olvastad a könyvet, érteni fogod a viccet)

„Ever tried. Ever failed. No matter. Try again. Fail again. Fail better.”


Mi az első dolog, ami eszedbe jut a nyár és a könyv szóról?

Olvasás. A parton, az árnyákban, a napon, erkélyen, a hűvös házban, vonaton, buszon, repülőn. Egy izgalmas thriller, egy lebilincselő dráma, egy megríkató romantikus mű, egy véres krimi, egy kiszámíthatatlan fantasy, egy lenyűgöző sci-fi.

Melyik könyvet / könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?

Én annyira igyekszem elolvasni az összes könyvet, amit kikölcsönzök/letöltök/kölcsönkapok/megveszek, de ezen, és a jövő héten is önkénteskedek, így hiába kezdődik el a nyár, nehézkesen tudok elolvasni ennyi olvasmányt. 

(A négyzetek a pipával a már elolvasott, míg az x-szel a még nem elolvasott könyveket jelölik.)


☑ Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
  Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
☒  Kristin Cashore: Garabonc, Zsarát, Keserkék
☒  George R. R. Martin: A trónok harca
☒  Markus Zuzak: A könyvtolvaj
☑  Colleen Hoover: Egy nap talán
☒  Dymphna Cusack: Ketten a halál ellen
☒  George Orwell: Állatfarm
☒  Megan Miranda: Minden eltűnt lány
☒  Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
☒  Agatha Christie: A titokzatos Kék vonat
☒  Henrik Ibsen: A vadkacsa
☒  Candace Bushnell: Carrie naplója


Ezek biztosak, de még van olyan 8-10 könyv, amit nem sikerült sem kikölcsönöznöm, sem letöltenem, viszont mindenképpen el szeretném olvasni. A nyár egyrészt nagyon jó olvasásra, másrészt én szeretek nyáron kicsit tanulni (ne nézzetek őrültnek), - hogy ne felejtsem el teljesen a tanultakat, illetve sok programot szoktam szervezni, - kiélvezve, hogy nincsenek kötöttségek, így nem sok idő szokott jutni az olvasásra.
A választott könyvek a műfajukban eltérnek egymástól - ha valaki észrevette -, ez azért van, mert szeretek változatosan olvasni. ;)

A forrás megjelölésével hívj meg három embert ennek a tagnek a kitöltésére!
Skyler, ha egyszer ez eljut hozzád és van kedved kitölteni, akkor hajrá!
Sam, remélem, ezt a taget még nem töltötted ki, vagy ha mégis, akkor esetleg újra megcsinálhatod!
És Vayne, nem tudom, mennyire érdekelnek a book tagek, de neked is küldeném, töltsd ki, ha gondolod!

2017. június 18., vasárnap

Cserbenhagyva. Összetörve. Megbénítva. | novella

Drága Olvasóim!

Remélem, mindenkinek jól telik a szünet, és végre van ideje arra, amit szeretne/kell csinálnia. Én sok minden más mellett a fájljaim teljes lomtárazását és rendberakását tűztem ki, ennek eredményeként pedig megtaláltam ezt a közel másfél hónapos novellát, amit egy (nem ennyire melankolikus) videó-hívás ihletett. Nem túl hosszú, 621 szavas szösszenet ez, melankolikus beütéssel, de élveztem ebben a különleges stílusban írni, ahol nincsenek leírások, sem valódi személyek, és csak az érzékekre fókuszálhatunk. 

Bízom benne, hogy nektek is elnyeri a tetszéseteket!
Kellemes olvasást, és jó nézelődést az oldalon!

Ölel, Tiszián

Cserbenhagyva. Összetörve. Megbénítva.


Cserbenhagyva.
A telefonban a hangod közönyös. Néha több: flegma és durva, és nem értem, miért. Nem értem, hogy lehet ez, mikor annyira szeretlek, és azt mondod te is. Hiszek neked.
Meztelen a lelkem előtted, olyan kiszolgáltatott vagyok, oly sebezhető. A durva szó keményen felsérti a gyenge porcelánt. Mély, hosszú, és széles sebet hagysz rajtam, megbélyegeztél. S bár a tiéd maradok, ömlik a vérem. Te ezt nem láthatod, legfeljebb érzed, de ellököd a sejtést, mert tudod, hogy elég egy bocsánatkérés, és máris minden rendben, hiszen szeretlek, és te is engem.

De most még nem volt megbocsátás, még nem volt félszeg mosoly. A telefon a kezemben, még a fülemben csattan a türelmetlen „Oké, mondjad”, csak ülök némán, már megint elered a könnyem, nem értem, hogy miért kell, miért jó ez neked. Hangod még a bensőmben, de a lelked nagyon messze, minden szó, minden másodperc egyre távolabbra lökte. Egymagam vagyok a homályos szobában, a büszkeségem darabokra esve, a megalázkodás, a kedves szóra éhezés össze-vissza törte.

Azt mondtad vigyázol rám, és megfogtad a kezem. Azt mondtad, ha az egyikünk elesik a másik kettőnk helyett is tovább megy. És én eldöntöttem: hiszek neked. És eléd álltam, és elkezdtem bízni.
Most nyújtom a kezem, és te mosolyogva megcsókolod, néha megszorítod, aztán durván ellököd.

Összetörve.
Némán állok, és sírok. Próbálom elfojtani a könnyeimet, mikor azt mondtam, „Így könnyebb lesz”.
Minden szavam savként marja bőröm, égeti a csontjaimat. Sikítanék, de csak könnyekre telik, amik kicsordulnak. A lelkem már nem meztelen, nincs már rajta semmi. A fényezés megkopott, már nem csillog, a gyenge porcelán darabokban hullik róla, s az egész olyan üres, mint a sötétség a szobában. A seb az idő múlásával begyógyul majd, mint az összes többi, de a vékony heg rajta a te kezed nyomát jelöli.
Utánad futnék, de a lábaimon láthatatlan béklyó, s az agyam feneketlen-mély tó. Mint az őrült, rángatom köteleimet, próbálok szabadulni, bár tudom, a fájdalom ellen csak veszíthetek. És ha tudnék is futni oly messze jársz már, a lelked szélsebesen vágtat, az enyém pedig utat törve futna utánad. De nem lehet. Már nem.
Lecsapom a telefont. Vajon ha egyszer keményebb vagyok, számíthatok-e annyira, hogy visszahívsz és bocsánatot kérsz tetteidért? S nem csak ezért, hanem mindenért, amit tettél, s tenni fogsz. Pedig én megbocsátanék még ezerszer, százszor. Megbocsátanék én örökké és folyamatosan, ha nem fájna. De fáj, és ezt te is tudod. De nem védhetsz meg magamtól.
Mielőtt letettem volna, még azt mondtad, „Várj, de én szeretlek”, s én hittem neked. Megint és újra és mindig és folyamatosan. Hiszek neked, és ez okozza a vesztemet.

Megbénítva.
A zuhanyból hideg víz folyik, mely átmenetileg eltünteti a sebeket, és elfedi a könnyeket. A telefon most a sminkasztalon fekszik, az utolsó bizonyítékunk. A bizonyítéka, hogy valaha is volt közünk egymáshoz. Kiszállok a zuhany alól, és elzárom a vizet. Hát tényleg vége.
Kinyitom az ajtót, majd szépen becsukom. És ekkor megpillantalak. Most nincs félszeg mosoly, és nincs dadogás. Nincs magyarázkodás és nincs mentség. Nincsenek szavak és nincsenek hangok.

Az idő megáll, a pillanatok egybefolynak, míg a lelkem reagál. Egy nagy csokor virág az ágyon, és te odalépsz hozzám, ölelésre tárod a karjaidat. Én két futó lépést teszek, s te karjaidba zársz. Átölelve felemelsz. A karom érinti a plafont, te a nyakam csókolod. És én hiszek neked, s talán megint hibát követek el, de szeretlek. Azt mondod, „Te is” és én megint hiszek neked. Mert tudom, hogy így van.