Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Hey-ho, darlings!

Ismételten könyvkritikát hoztam nektek, ugyanis elterveztem, hogy megcsinálom az idei könyves kihívást (is), így igyekszem minél több könyvet olvasni. (Mielőtt bárki ítélkezne, a blogra nem kerül ki minden könyvről vélemény, ennél sokkalta többet olvasok.) Aki pdf-ben szeretné elolvasni, az ezen a linken letöltheti.

Mivel erről a könyvről - ha rendes véleményt szeretnénk írni, - csak egy spoilergazdag kritikát hoztam, kérlek Titeket, hogy figyeljétek a vastag, piros betűs SPOILER ALERT kifejezéseket, és ha nem akarjátok tudni a könyv egy-egy cselekményét, akkor onnantól ne olvassátok tovább, a saját érdeketekben.

Ami pedig a folytatásokat illeti, igyekszem hozni 3 taget, ezek előkészületben vannak; 2 ajánlót, ezekbe még nem sikerült belekezdenem; illetve végre-valahára érkezik az Amikor... első része.

Jó olvasgatást, Tiszián

JAY ASHER: 13 REASONS WHY

TIZENHÁROM OKOM VOLT

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 

Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 

Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat, és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

Hannah Baker öngyilkos lett. Tizenhárom oka volt rá, amiket pontosan tizenhárom felvételre rögzít, ezeket pedig kazettákra másolja fel. A tizenhárom ok mind egy-egy személyhez köthető. Mindenki, aki felelős Hannah Baker haláláért valamilyen szinten, annak a neve rajta áll a kazettákon. ☝👽

Clay Jensen mindig is csodálta és kívülről imádta a lányt, ám egy nap egy cipősdobozt kap, amiben 7 kazetta van. Amikor belehallgat az elsőbe, azt hiszi rosszul hall. De nem. A fiú kezében a vallomásokat tartalmazó kazettákkal és az ósdi walkmanjével bejárja a várost, hogy a végére járjon: miért is lett öngyilkos Hannah Baker? 💀

Szögezzük le: Hannah nem volt egy szent, és bár nyilván a kazettákon szereplő emberek is hozzásegítették a történtekhez, azonban sok okról önmaga tehet. A könyvvel nem volt különesebb problémám, azonban Hannah viselkedése kicsit kiakasztott. Ha nem tetszettek neki a bulik. Ha azokon olyan dolgok történtek, amiket ő elítélt. Ha több bulin is olyan emberek voltak, akiket nem szeretett, és akik utálták őt. Ha mindenki, idézem: szajhának tartotta. Akkor mégis miért ment el az összesre? 😶😷 Talán megakadályozhatott volna egy-két dolgot és nem kellett volna meghalnia. De nem. Ő elment.

Tehát Hannah öngyilkos lett, meghozott egy döntést, ami ennél véglegesebb nem is lehetne. Függetlenül attól, hogy ezt helyesnek ítéljük-e, az ő története ez a könyv. A főszereplőnk mégsem ő, hanem Clay. A fiú szemén keresztül követjük az eseményeket, de Hannah a másik narrátor, aki a kazettákon keresztül mesél. Az ötlet, hogy egy öngyilkos kazettákban hagyja hátra végső búcsúját, és életed végéig kísért a hangja… Le a kalappal, Jay Asher!👏👏

Hannah indokai, hogy miért lett öngyilkos, már-már klisék, s azt gondolhatnánk, „ha ezek az indokai, akkor ennyi erővel a világ minden második lány öngyilkos lehetne.” De nem. Hannah-t nem az vitte rá tettére, hogy például SPOILER ALERT! Justin Foley – az első kazettáról – megcsókolta, miközben mindenki más azt hitte valami durvább is történt, ugyanis Justin volt olyan kedves és elküldött egy kompromittáló képet mindenkinek. END OF SPOILER. Nem, Hannah-t az események együttes ereje ölte meg. Ahogy többször említi, a srác az első kazettáról csak a lavina kezdete volt. Önmagában nem lenne elég az öngyilkosságra. 💣

A kazettákból az is kiderül, hogy SPOILER AGAIN! Clay nem tett semmit, a neve csak azért került a többiek közé, mert Hannah le akarta zárni a közös történetüket, és elmondani, hogy mi érzett Clay iránt. Azonban szerény véleményem szerint Clay-nek is volt egy bűne, ami emészti is őt a könyv során is. Hogy nem tett semmit. Tudom, nem az ő dolga lett volna, és nyilván nem volt tapasztalata ilyen téren, de ha egy kicsit is bátrabb lett volna, beszélgetett volna Hannah-val, észreveszi a jeleket, (példának okáért, amikor a lány levágatja a haját, és még meg is beszélik az egyik tanórán, hogy az öngyilkosságra utaló jel lehet hirtelen változás a külsőben) akkor megmenthetett volna egy életet. 🙆 END OF SPOILER.

Mert Hannah-t igenis megmenthették volna. Nem szolgált rá a történtekre, de mégis megtörténtek, ami felhívja mindenki figyelmét, hogy egy kis jóság, mennyit ad a másiknak, vagy ellenkező esetben egy rossz szituációban kimondott sértés mennyit ronthat a helyzeten.

Az alapkoncepció, a megvalósítás mind-mind jók, és az öngyilkosság már eleve nagy feszültséget ad hozzá. Szóval nem egy sablonos tiniregényt kapunk, hanem valódi, mély regényt. Bár engem nem fogott meg annyira. 😅

De hogy ne tűnjön annyira negatívnak a kritika, szeretnék egy szálat kiemelni a történetből. Clay egyik iskolatársa, és egyben ex-barátnője, Sky, szerepel a jelenben. LAST SPOILER! Mikor Clay buszra száll az este, hogy elutazzon az egyik helyszínre, amit Hannah megjelölt a kazettán, egy esemény helyszínéül, Sky ott ül a buszon, egyedül. A fiú elgondolkodik, hogy odamenjen-e hozzá, de végül nem teszi. Clay szemszögében nincs sok szereplő - persze ott vannak a Hannah kazettáiból megismertek, illetve a fiú legjobb barátja, akitől a walkmant kapja - de Sky az olvasás során is végig ott motoszkált a fejemben. A könyv végén pedig választ is kapok a sejtésemre. Sky valószínűleg magányos, és nekem az jött le, hogy lehetséges, hogy fontolgatja az öngyilkosságot ő is. De a mű végén Clay is rájön. A lány után fut, ráköszön. És remélhetőleg megmenti. 🙏 END OF SPOILER.

3 pt

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Sziasztok, könyvmolyok!

A minap éppen lomtárazgattam a laptopomon a régi írásim és cikkeim között, mikor megtaláltam ezt a közel negyed éves kritikát. Mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, s úgy gondoltam méltó helye lenne a blogon, így kikerült.

Arra viszont - a félreértések elkerülése végett - szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy az alábbi vélemény már az első mondatától kezdve erősen spoiler veszélyes, így csak akkor olvassátok el, ha ez titeket nem zavar! Ha pdf formátumban szeretnéd elolvasni a könyvet, akkor ezen a linken megtalálod.

Jó olvasgatást kívánok, Tiszián

Paula Hawkins: The girl on the train

A lány a vonaton

Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. 

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

***

Az egész történet egy furcsa kezdéssel indít, ami talán csak még jobban felkeltette az érdeklődésemet:

„Egy bajt jelez, kettő reményt, három leányt… Három leányt. Három leányt. Elakadok a háromnál, egyszerűen nem tudom folytatni. A fejem hangokkal van tele, a szám vérrel. Három leányt. Hallom őket, a szarkákat, kinevetnek, gúnyolódnak velem, érdes cserregéssel. Vész. Vészt jeleznek. Már látom is őket, a nap elsötétül. Nem a madaraktól, valami mástól. Kitakarja a napot. Valaki jön. Valaki beszél hozzám. Látod? Látod, mire kényszerítesz?” Ennek eredetére a későbbiekben rá is bukkantam. A könyv szerint van ez a bugyuta kis kiszámoló a szarkákról: Egy bajt jelez, kettő reményt, három leányt, négy meg legényt, öt ezüstöt, hat aranyat, hét pedig titkot, mely titok is marad. Szóval ezzel indítunk, és a könyv tartogat még meglepetéseket. Na, de csak szépen sorjában.

Ahogy az az előző versikéből is kiderül, van „három leány”. Én legalábbis ezzel azonosítottam azt, hogy három nő narrálja a történetet.

Adott a főszereplő, Rachel, aki vonattal ingázik az otthona, Ashbury és a munkahelye, London között. Ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy a harmincas nő az egyetemről megismert barátnőjénél, Cathy-nél lakik, ám rendszeresen kiborítja őt (Cathy-t) azzal, hogy részegen állít haza, lehányja a szőnyegét stb. Ráadásul már rég nincs munkája, csak azért jár be Londonba és üti el az időt, hogy Cathy ne tudja meg, hogy kirúgták. Rachel élete szánalmas, - ahogy ezt milliószor megjegyzi a történet során. 😤Legnagyobb problémája, hogy volt férje, Tom egykor újra szerelmes lett egy Anna nevű nőbe. Mikor elvált Tom-tól, a férfi kifizette őt, de a házat megtartotta, és most ott él az új nővel, és a kislányukkal. Rachel pedig minden nap ott vonatozik el a szeretett ház előtt, belelátva a férje életébe, akibe nem mellesleg még mindig szerelmes. Néggyel Tom és az új nő, Anna háza (ami egykor Tom és Rachel háza volt) mellett áll egy ugyanolyan kialakítású viktoriánus ház, amelyet Rachel szintén mindennap lát. Itt él egy gyönyörű nő, és férje, mindketten annyi idősek, mint Rachel. A nő pedig csodálja őket, mindazért, amit lát a vonat ablakából. A párt – mivel csak a vonat ablakából ismeri őket – elnevezi Jess-nek és Jason-nek, s ahogy mindennap látja, hogy miket csinálnak, már-már tökéletesnek gondolja a kapcsolatukat. Azonban egyik napról a másikra Jess, akiről Rachel megtudja, hogy valójában Megan-nek hívják, eltűnik. A férjét, Jason-t – valójában Scott-ot – gyanúsítják az esettel kapcsolatban. És ha ez még nem lenne elég, Rachel, Megan eltűnésének napján ott járt a környéken, de nem emlékszik belőle semmire, mert (megint) teljesen részeg volt. Aztán elkezdenek visszajönni az emlékei. 💥

Ez a három nő, Rachel, Megan és Anna mesélik el a történetüket, ami összefügg – Megan eltűnése óta pedig szinte összefonódik.

A legtöbbet Rachel mesél, s ezután néha betekintést kapunk Megan életéről is, aki hatalmas traumán ment keresztül: elveszítette a bátyját, aki a világot jelentette számára, ezért elszökött otthonról és odaköltözött egy Mac nevű fickóhoz, akivel sok hülyeséget csináltak. Mint azt később megtudjuk, a nőnek születik így egy kislánya, Libby, akit nem terveztek Mac-kel. Otthon szülte meg, és egészen pár hónapos koráig nevelte a kislányt, de egy Mac-kel való veszekedés után, hogy lenyugodjon, befeküdt a kádba a kisgyerekkel. Megan elaludt, Libby pedig vízbe fulladt. Megan nem tudja ezt elmondani senkinek és már egyszerűen nem tud meglenni a minden szempontból tökéletes férje, Scott mellett.

Nekem személy szerint Rachel része már néhol elég unalmas volt. (Bár az egész könyv nagyon vontatott volt. 😶) Semmi izgalmas nem volt benne, és az a nő csak ivott. Mindig. Ha vidám volt, ha szomorú, Rachel ivott. Tudom, hogy a karaktere így lett megformálva, tulajdonképpen egy lelki roncs, de lehetett volna valami izgalmat vinni bele

Anna, a kiegyensúlyozott feleség, és családanya szerepében tetszeleg, az ő részeiben csak Rachel-t szidta, és Rachel-t szidta, meg Rachel-t szidta, oh, és talán még… Rachel-t szidta (hehe :D). Aztán kezdett olyan érzésem lenni, hogy fél a férje exétől.

A történet vége felé már kezd kiderülni (végre!), miért fonódott össze a három nő sorsa.

SPOILER ALERT: Rachel ugye kétségbeesetten próbálja visszahívni az emlékeit Megan eltűnésének éjszakájáról. Az egyik emlékezetfoszlány vezet a másikhoz. Végül rájön, hogy majdnem mindenre emlékszik arról az éjszakáról, amikor eltűnt, és kulcsfontosságú szereplővé válik az ügyben. Visszaemlékezik, hogy Tom és egy nő beszálltak a kocsiba. Eddig Rachel azt hitte, az a nő Anna volt. De nem ő volt, hanem Megan. (ekkor reméltem, lesz benne valami hatalmas csavar, a gyilkos személyét illetően) Megan eltűnésének éjszakáján, ahogy azt megtudjuk, Megan találkozik Tom-mal, Rachel exférjével, Anna jelenlegi férjével, ugyanis Megan-nak és Tom-nak viszonya volt. Megan pedig terhes lett, s mivel úgy gondolta a baba Tom-tól van, meg akarta vele beszélni. Ám Tom állítása szerint „véletlenül” fejen dobta egy kővel, aki így annyira vérzett, hogy végül csak megkönnyítette Megan halálát, majd eltemette. Anna részeiből kiderül, hogy a férje és Rachel exférje profi hazudozó. Ahogy sejtettem. 😈Ráadásul Tom egyfolytában próbál segíteni Rachel-nek, hogy távol tartsa magát Scott-tól, és a Megan-os ügytől. Természetesen nem azért, mert annyira aggódik érte. Azért teszi, mert tudja, hogy Rachel vissza tud emlékezni, ha kell. És lám-lám, kiderül, hogy ő, Tom, volt a gyilkos. 😎END OF SPOILER. 

A szereplők közül senkivel sem tudtam egy hullámhosszra kerülni, ám el kell ismernem, hogy a könyv karakterei nagyon jól kidolgozottak, a háttérsztorijaik jól kitaláltak és ötletes volt a három szemszögű történetvezetés is. Az elbeszélés módja az én ízlésemhez képest túl lassú (nem is lassú, egyszerűen áll!), idegesítőnek tartom a lassan haladós sztorikat. Igazából nem szeretek negatív kritikát írni, mert hát ki vagyok én, hogy kritizáljak (ráadásul negatívan) egy befejezett, megírt, kiadott könyvet? Ugyanakkor néha jólesik kiírni magamból, ha nem tetszik valami. Például, hogy ezt, hogyan hasonlították a Holtodiglan-hoz, vagy a Gone Girl-höz?
A regény stílusát leginkább a pszichológia thiller kategóriába tudnám besorolni, sok volt benne a lélektani kérdés, ez az egyetlen, ami megfogott benne, sajnos.

Egy nagyon tanulságos kis idézet van a könyvben viszont, szóval ezek lenne az én végszavam: ne feledjétek, „az élet nem bekezdés, a halál pedig nem zárójel!”

1 pont

Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

Halihó, könyvmolyok!

Tudom, tudom: nem könyvajánlóra számítottatok, de nem sikerült úgy befejeznem a Scooby-s fanfic-et, ahogy szerettem volna, viszont összecsapni nem szerettem volna, szóval most ezt hoztam helyette.

Nemrég az egyik legjobb barátnőm meglepett egy könyvvel, s már nagyon kíváncsi volt a véleményemre, én pedig egy szép, hosszú véleményt írtam neki a könyvről, amit gondoltam ide is kiteszek, hátha valakinek van kedve elolvasni/érdeklődik a könyv iránt.

Ha esetleg valaki pdf-ben szeretné elolvasni (ezt a formátumot át is lehet konvertálni az e-könyv formátumba is akár) akkor ezen a linken megtalálja a könyvet.

Jó, olvasgatást, Tiszián

Katie Alender: Bad Girls don't die
A rossz lányok nem halnak meg

A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?

Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

***

Alexis mióta elvesztette legjobb barátnőjét, megváltozott. Nincsenek barátai, zárkózott, és előszeretettel lógja el az egyes órákat. A pomponlányokat pedig úgy kerüli, mint más a tüzet. Elvégre is miattuk költözött el Beth, és Lexi is miattuk vált az iskola kirekesztett különcévé.💦
Menedéket és nyugalmat csak otthon, és legkedvesebb hobbijában, a fotózásban talál. Ha csak teheti, legyen az éjjel vagy nappal, előkapja gépét, hogy szebbnél szebb képeket készíthessen.
Egyik éjszaka, mint már oly sokszor azelőtt, újra kilopózik a szobájából, hogy megörökíthesse a házukat, és a borús felhőket. De tizenhárom éves húga, Kasey is felbukkan. Lexi egy furcsa fényre figyel fel, és rögtön betereli testvérét a házba. Másnap Kasey a pincében kuporog, és amikor nővére rálel, arra kéri, hogy meséljen neki valamit. Alexis belefog, és saját meglepetésére, egy történet kezd kibontakozni lelki szemei előtt, és csak úgy ömlenek belőle a szavak.

Ezt követően egyre több furcsaság történik körülötte. Babamániás húga szeme néha zöldre vált (holott alapjáraton a kislány szeme kék), nem emlékszik tetteire, a légkondi magától működik, a tűzhely bekapcsol, és a fotópapírjai is tönkremennek...

A rettegős hangulathoz minden adott. Régi, ódivatú ház nagy telekkel és egy ezeréves tölgyfával. Önmaguktól működő berendezési tárgyak, suttogó hangok, hirtelen hőmérséklet-változás és (rémisztő?) öreg, játékbabák. 😨

Na, igen. Babák. Lexi húga, Kasey megrögzött babagyűjtő. Imádja őket, és olyannyira félti őket az emberektől, hogy senkit nem enged a szobájába, nehogy véletlenül megsérüljenek a porcelánfigurák. Ám vele kapcsolatban nem ez az egyetlen furcsaság. Tizenhárom éves létére rettentően zárkózott, nem igazán vannak barátnői. Minden házit az utolsó utáni pillanatra hagy. Aztán később még ennél is sokkal furcsább lesz.

Erről nem mondanék semmi konkrétumot, mert nem szeretnék semmit előre lelőni, de az tuti, hogy az írónőnek sikerült elérnie, hogy frászt kapjak a kiscsajtól!

Ami Alexist illeti, ő számomra annak ellenére, hogy a suliban furcsán néztek rá, és különcnek vélték, abszolút kedvenccé avanzsált. Imádtam a haját, a hobbiját, a jellemét. Révén még a szerelmi szál is megjelent, ahogy Lexi hirtelen beleszeret Carter-be. A srác maga teljes kliséhalmaz volt, de még így is imádtam kettejük szerelmét, hiába, hogy a történet szempontjából semmi lényege nem volt. Akármi akármit is mondjon tetszettek benne a nyáltól csöpögő, cukormázas jelenetek.💁 (És Lexi is megérdemelt egy kis boldogságot a sok furcsaság mellett 😇)

Azt hiszem, nem kell hosszabban áradoznom róla; kedvenc lett! 💖

5 pont

Agatha Christie: Halál a felhők között

Sziasztok!

Nemrég volt szerencsém bevásárolni egyszerre öt könyvet az Alexandrában és ezek egyike a már rég áhított Agatha Christie köny volt. Egyik barátnőm ajánlotta, mondván szerinte "ez a krimi volt a legagyafúrtabb". Rajta kívül is sokan ajánlották, így megvettem, most pedig már a kritikát írom róla.

Jó olvasást, Tiszián

Agatha Christie: Death in the clouds

Halál a felhők között

Beszállás! ​​A Prometheus utasszállító repülőgép rögtön indul Párizsból Croydonba! Huszonegy utas és két légiutas-kísérő elfoglalja a helyét, és a gép a magasba emelkedik. Két kabinjából a hátsóban vegyes társaság gyűlik össze: angol fodrász kislány, francia régészek, angol fogorvos, két arisztokrata hölgy, francia öregasszony – és egy nagy bajszú kis belga. A második ülésen az ebéd utáni kávé mellett elszunyókál az öregasszony. A kilencedik ülésen szenved a kis belga. Az ötödik és hatodik ülésen vitatkozik a két régész. A tizenkettedik ülésen a fogorvos udvarolni próbál a tizenhatodik ülésen a fodrászlánynak. A légiutas-kísérők fel-alá rohangálnak. Egy darázs döng, majd „csatt!”, lecsapja valaki. A második ülésen – csak nincs valami baj? Feje félrebillen… nem mozdul…

Micsoda szerencse, hogy a kilencedik ülésen a kis belga azonnal magához tér, amint földet ér a gép. Poirot életében először gyanúsítottként kezdi a nyomozást, de szerencsére nem úgy fejezi be.

***

A történetet már a fülszöveg alapján megismerhetjük: összesen huszonegyen (meg a két légiutas-kísérő férfi) tartózkodnak a repülőn. A légiutas-kísérők felszolgálják az ételt, nem figyelnek, rohannak a székek közt, míg a második ülésen egy tehetős, gazdag hölgy elbóbiskol. Mikor a steward elkérné a pénzt az ételért, megbökve a nő vállát azt tapasztalja, hogy az nem ébred fel. Azonnal orvosért kiált, és szerencsére utazik is egy orvos a fedélzeten, azonban a halál pontos beálltát nem tudja meghatározni, így csak annyit állapít meg, hogy a nő szívszélütést szenvedett, ám ekkor Poirot meglát egy szúrásnyomot a nő nyaki ütőerénél. Mindenki azt hiszi, darázs csípte meg, ugyanis az egyik utas az út során le is csapott egyet. Azonban Poirot talál a földön egy mérgezett nyilat, amit afrikai fúvócsövekből szoktak kilőni. Mikor földet érnek, az odarendelt halottkém is megállapítja, hogy nem véletlen baleset volt, hanem valóban egy mérgezett kis tű okozta a hölgy halálát, azaz gyilkosság történt, így Poirot azonnal elkezdi a nyomozást, bár először bizonyos okok miatt (spoiler: a kis belga ülése mögött találnak egy fúvócsövet, és mindenki azt hiszi, hogy ő lőtte le vele a nőt, de természetesen nem ő volt) őt gyanúsítják.

Igazi zártszoba-rejtéllyel állunk szemben, csak nem szoba, hanem egy repülőgép a helyszín. Régész van a gépen, mindjárt kettő is, fontos az ártatlanok védelme, mint Agatha annyi más könyvében is, és mint mindig, egy jelentéktelennek tűnő szereplő a gyilkos. Nagyszerű kis könyv, vannak benne olyan részek, amiknél egy kicsit leül a történet, de alapjában véve egy kellemes ritmusú, csavaros krimi, a végén pedig kifejezetten felgyorsul. A gyilkosra elég hamar rájöttem, és abból is sok mindenre, hogy hogy történhetett a gyilkosság, de nem mindenre. Végig élveztem a nyomozást, Poirot hozta a formáját (nem tudta megállni, hogy ne játsszon megint kerítőt^^), aprólékos volt, és a humor sem hiányzott. 

Engem egyszerűen lenyűgöz Agatha Christie gondolkodásmódja és az az írói zsenialitás, ami a műveit a bűnügyi irodalom egyik legnagyobb teljesítményévé teszi. Csak magamat tudom ismételni: AC örök. Hiába olvasom akármelyik könyvét sokadjára, vagy csak előszörre, nem lehet megunni. 

Összességében nem tenném a legerősebb regények közé, de azért tisztesen helyt állt ez is.

Bár elég jókat mondtam róla, ennek ellenére sajnos nem érte el az öt pontot sem. Talán mert kissé nagyok voltak az elvárásaim a könyvvel szemben, miután elolvastam a Tíz kicsi négert, talán azért, mert az írónő szerintem többet tud.

4 pont