2018. június 22., péntek

Bonnie to my Clyde | novella

Kedves Olvasóim!

A nyár beálltával igyekszem majd egyre többet jelentkezni, írásokkal, kritikákkal és kihívásokkal is, s ígéretemhez híven itt is az első novella, amely egy - nyárhoz illő - romantikus iromány, amit az egyik barátnőm által bemutatott bűnözőpár ihletett, név szerint Bonnie és Clyde, akikről az alábbi összefoglalóban olvashattok egy kicsit.

Bonnie Elizabeth Parker és Clyde Chestnut Barrow  egy amerikai bűnöző páros az 1930-as években az Egyesült Államokban, akik az USA egész területét beutazták és egy időben rettegésben tartották szinte az egész Államokat. Több bankot is kiraboltak, valamint több gyilkosság is fűződik a nevükhöz, ezekre legtöbbször rendőri rajtaütések folyamán került sor, ha a szerelmes-bűnbanda tagjait sarokba szorították, vagy tűzpárbajba keveredtek.

Információk:
  • Karakterek: Elizabeth "Bonnie" Parker és Chestnut "Clyde" Barrow
  • Téma: romantikus, sötét
  • Szavak száma: ~ 900 szó

Kellemes nyarat kívánok, Tiszián

***

Bonnie to my Clyde

"He saw the darkness in her beauty,
She saw the beauty in his darkness."



A motelnek fertőtlenítőszer, por és doh szaga volt. Csakúgy, mint bármely másik ismeretlen, olcsó, lecsúszott helynek, ahol senki sem kérdezte honnan jöttek, csak elvették a pénzt, s cserébe csendben maradtak. Éppen amire nekik szükségük volt: egy csendes rejtekhely, ahol a nevük ismeretlen volt, az arcuk pedig nem több, mint két árny a falon.
A lány megállíthatatlanul kuncogott, ahogy felugrott az lelakott matracra. A viseltes ágy jajveszékelve nyögött fel még a lány pehelysúlya alatt is, de ez sem tartotta vissza. Vadul nevetett, az érzelmektől hátracsapott fejjel. A vidámsága ragályos volt, de a torkában ragadt, mikor elkapta társasága figyelő tekintetét: ahogy a sötét és éhes szemek nyomon követik vonásait. A lány csöppnyi félelem és mosolyra húzódó ajkak vegyes keverékével nézett vissza a mély, hasadéknak tetsző szemekbe.

Chestnut Barrow – vagy, ahogy a világ ismerte, Clyde, a rettegett bűnöző – nem tudta levenni a szemét róla, még akkor sem, amikor kinyitotta a jobb kezében tartott kézipoggyászt. Elizabeth Parker felült az ágyon, hogy jobban lásson, és elragadtatva sóhajtott fel, amikor a táska a szeme elé tárult a maga vértől mocskos pénzzel teli valójával. A mai fogásuk. A lány imádattal nézett fel nagy őzikeszemeivel, amíg a férfi beszippantotta a pénz illatát, majd feldobta a bankjegyeket a levegőbe, mintha nem jelentenének neki mást, csak néhány egyszerű papírlapot. Gondosan kidíszítette vele az ágyat, mint ahogy mások szokták a rózsaszirmokkal.
- Feküdj le.
Nem kérdés, vagy kérés volt, a férfi határozottan követelte, hogy feküdjön oda az alkotása közepére, Elizabeth pedig örömmel teljesítette, amit kért. Hogyan is tudott volna bárki is ellenállni, amikor a férfi úgy nézett rá, ahogy egy esztéta nézett a milliárdos mesterműre? Úgy, mint aki bele akarta vésni ezt a képet a memóriájába, hogy soha el ne felejtse: egy bukott angyal látványát egy vértől ázott pénzzel teli medencében. Mit mondtak volna szegény szülei, ha tudták volna, hogy a naiv, ártatlan lányuk örökre elveszett? Az a tolvaj, bűnöző beleszeretett, megölte egykori gyermeküket, majd még jobban beleszeretett? Darabokra tépte, és újjáépítette még egyszer, hogy valaki olyat csináljon belőle, akit az emberek csak úgy ismertek, Bonnie.

Újságok írtak róluk, Gyilkos Párnak nevezve őket, emberek pletykáltak mocskos dolgokat, akik semmit sem tudtak, de egy valamiben igazuk volt: Clyde, a lángész, azok mögött a grandiózus tervek mögött, durván elkényeztette. A férfi volt a végrehajtó, fegyverrel és tudással felfegyverkezve, hogy bármit megszerezzen a lánynak, míg ő a nő volt: az édes őrület legjobb fajtája. A férfi egyes-egyedüli bűntársa.

- Mit akarsz, cica? Egy gyémántgyűrűt? Vakációt Rómába? Csak szólj, és én megadom neked.
Bonnie reszketni kezdett az érdes hangtól, ahogy a férfi fölé mászott, bekerítve a lány törékeny alakját a karjai közé, lehelete forró pontokat hagyott a lány finom hattyúnyakán. Clyde valószínűleg hallotta, ahogy a lány levegőért kapkod, miközben még csak meg sem érintette igazán, és önelégülten mosolygott a reakció láttán. Még mindig. Azután, hogy eljátssza vele ezt a játékot újra meg újra, a lány válasza ugyanaz maradt:
- Téged. Csak téged.
Bonnie ujjai összekuszálták a férfi sötét fürtjeit, és egyre közelebb húzta a nyakánál, mígnem a lélegzeteik egymás arcát legyezték, s a kitágult pupilláik egymásba olvadtak. Az együttlét éhező volt és kétségbeesett, csupa fog és bőr, de egyikőjük sem szólt érte. Mindketten szerették, ahogy éltek: rohanva, az adrenalin kedvéért, de igaz valójukban.

Halálosan megbízol bennem? Kérdezte egyszer a lánytól Clyde, szájában cigarettával, puszta kíváncsiságból, ahogy egy másik város, másik moteljének ablakában bámult kifelé. Bonnie felült a közös franciaágyukban, szorosabbra húzta maguk körül a takarót, és hezitáció nélkül válaszolt: igen.
Clyde élete mindig is veszélyes játék volt, minden munkája leginkább orosz ruletthez hasonlított, de sokkal izgalmasabbak voltak, mióta a lány az övé volt. Az első pillanattól kezdve, amikor rápillantott a lányra, tudta, hogy Bonnie különbözik a többi gazdag, fiatal fruskától. Ő más volt. A férfi nem is merte remélni, hogy talál egy másik olyan sötét lelket, amelyben felismeri a saját bűnös benső énjét. S mégis, Bonnie angyalarca mögött ugyanolyan rossz volt, mint ő, s a lány könyörtelenül ellopta a szívét. Mit tehetett volna? Ellopta ő is Bonnie szívét cserébe, csakhogy bűnös vágyaitól fesse feketére azt.
Az emberek annyi mindentől tudnak függővé válni, alkohol, dohányzás, drogok, Bonnie… Clyde ujjai cigarettát és öngyújtót fogtak, amikor nem tudta levenni a karjait a lány testéről. Az ujjai egyfolytában Bonnie kecses alakját simogatták, mert soha nem tudott eleget kapni a lány ízéből. A férfinek a lány olyan addiktív volt, mint a legrosszabb pszichoaktív drogok. Bonnie egy felrobbanni készülő bomba volt, egy kirobbanás szélén álló háború, egy eldördülésre váró pisztoly. S míg így is, a férfi világossá tette, hogy hajlandó meghalni érte minden egyes éjszaka.
- Szeretlek – húzta meg a ravaszt a lány, mire a férfi elmosolyodott. A szavak, mint a töltények, keményen a húsába vájtak, miközben a csend fülsiketítő visszhangja bekerítette a lányt. Clyde nem mondott semmit, de vászonként használva a lány törékeny testét, rárajzolta beismerését. Igényt tartott a lányra, megjelölte a territóriumát, mint egy ragadozó, és Bonnie mindennél jobban élvezte, hogy ő lehet a prédája.

Az est végeztével a motel pénztől, füsttől és mámortól illatozott. Csakúgy, mint bármely másik megállóhelyük a térképen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése